Reform, 1998. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)
1998-02-24 / 8. szám
MAGAZIN Státusszimbólumok Az USA elnökét, Bill Clintont egy Cadillac szállítja a csendes hétköznapokon, jeles eseményeken viszont egy Lincolnban parádézik. Bár sok ország vezetője esküszik az amerikai kocsikra, legtöbbjük mégis a német autókat részesíti előnyben... A német Kohl kancellár esetében mi sem természetesebb, mint hogy a Mercedest tartja az egyetlen olyan autótípusnak, amely kellően tiszteletet sugárzó, az erőt és a szépséget is megtestesíti s melyet magas beosztása megkíván. De a világon rajta kívül több mint negyven állam- és kormányfő is ezt a márkát részesíti előnyben. Többek között a palesztin Arafat, a perui Fujimori, a pakisztáni Sarif, a cseh Havel, a zimbabwei Mugabe, az orosz Jelcin és az indonéz Szuharto gondolkozik így. A lengyel Kwasniewski, a dán Rasmussen és a görög Simitis sem sokban különbözik kollégájától - ők is a német automobilokat kedvelik, csakhogy a BMW-t pártolják. A két háztömbnyi hosszúságú, benzinzabáló amerikai Lincoln és Caddy híve a délkoreai Kim, a tajvani Lee és az izraeli Netanjahu. Velük ellentétben inkább a hazai autógyártás híve, a japán Akihito, aki Nissannal, a francia Chirac, aki Citroennel, az olasz Scalfaro, aki Lanciával, II. Erzsébet angol királynő, aki pedig Rolls Royce-szal rója a kilométereket. Vannak két-, illetve „többkulacsos” vezetők is, akik időnként hűtlenné válnak a Mercedeshez : a kínai Jang Cse Min kedve szerint váltogatja a Toyotát, az Audi 100-ast, míg a szingapúriak a Lexust a jó öreg Mercivel. Kifejezetten különcnek számít a Csendes-óceán déli részén fekvő Tuvalu-sziget államfője, Bikeniben: a mindössze 10 km hosszúságú - javarészt makadám minőségű - úthálózaton egy négykerék-meghajtású Toyota Pradóval furikázik... ■ Arafat autóinak majdhogynem gyári tartozéka az a számos testőr, akik a kocsihoz tapadva haladnak mellette... ■ Clinton hétköznapi, teniszpálya nagyságú Cadillac-je ■ Az angol királynő igazi angolként a Rolls Royce-ot részesíti előnyben és ebben a kérdésben nem tesz különbséget az átlagos és a jeles napok között Kétes hírű házat tessék! A hazai ingatlanügynököknek nincs könnyű dolguk, de tengerentúli társaik sincsenek mindig irigylésre méltó helyzetben. Olyan házak és birtokok eladásával is megbízzák őket, amelyekre reménytelennek tűnő vállalkozás vevőt találni. 1. A San Diego-i ügynökök sem sok reményt fűznek a közel egy éve Pokol Kapuja néven - harminckilenc elborult vallási őrült közös öngyilkosságának színhelyeként - ismertté vált ház eladásához. A szomszédokat pedig azért töri a frász, nehogy ismét valamilyen szekta vessen szemet a pokoli házra... 2. Többévi próbálkozást követően sikerült értékesíteni a Nicole Brown-féle gyilkosság színhelyeként számon tartott házat, akkor is csak jóval az eredeti elképzelések alatt. Örültek, hogy végre akadt egy madár, aki egyáltalán hajlandó volt a nyolcszázezer helyett valamivel többet, mint ötszázezer dollárt kifizetni. 3. A dél-kaliforniai ingatlanügynökség nem volt oda a boldogságtól, amikor megbízták őket C. J. Simpson egyik, egykoron 650 000 dollárért vásárolt birtokának eladásával. Bár a vendégszárnyat tatarozták, újjáépítették a teniszpályát s körülbelül alaposan csutakolás alá vetették a házat, vajmi kevés esélye van annak, hogy el tudják majd adni - immár közel négymillióért. 4. Hat esztendeje próbálnak megszabadulni az ingatlanügynökök attól a háztól, amelyben Lyle és Erik Menendez megölték szüleiket. A cégnek az egyik becsüs azt ajánlotta, hogy talán vigyék le 35%-kal az árat, hátha akkor találnak egy olyan bolondot, aki legalább hajlandó lesz belépni a ház kapuján... Eu reform FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP