Reform, 1998. július-szeptember (11. évfolyam, 27-38. szám)
1998-09-01 / 35. szám
AKTUÁLIS 1ШШШ dok ebből kimászni. Általában a feleségem és a gyerekek segítettek kikapaszkodni a gödörből. - Sorolja fel élete három legnagyobb pofonját. - Amikor 1973-ban Svédország ellen először voltam válogatott Budapesten, azt hittem, legalább ötven alkalommal őrzöm majd a nemzeti tizenegy hálóját. Három-három lett az eredmény a vébéselejtezőn, és én lettem a bűnbak. A második nagy pofon volt, amikor 1989- ben leváltottak mint szövetségi kapitányt. - Igen, ebből lett az MLSZ- szel való pereskedése. Ma is így tenne? Bíróságra vinné az ügyet? - Nem bántam meg, de lehet, hogy mai fejjel már nem mennék bele a munkaügyi perbe. A harmadik nagy fülest Luzernben kaptam az élettől, ahol közel két éven át edzősködtem. Nemcsak felvittem az első osztályba a csapatot, hanem ott is tartottam. Eladott a vezetőség kilenc játékost, és helyükre hat ifistát kellett felhoznom. Az egyik edzés után, amikor elfutott a pulykaméreg, azt mondtam a svájci klub elnökének: „Holnapra vagy hoz egy új beállóst, vagy egy új edzőt...” Másnap ott volt a beállós, könyékig nyúlt a főnök a kasszába, de láttam a szemén, hogy köztünk valami lezárult. Azt a dolgot ott elszúrtam. A közelmúltban egy ismerősöm megkérdezte, mit mondanék a mai eszemmel... Hát, valami ilyesmit, elnök úr, jó lenne, ha hozna egy beállóst, de ha nem, az sem baj. - Minek tartja ezt: bölcsességnek vagy opportunizmusnak? - Aki már érezte, az tudja, hogy a létbizonytalanság nagy úr. Az ember akkor legyen szerény, amikor jól megy a dolga. Egyszer-kétszer bizony rájöttem, hogy túl korán nyitottam ki a számat, és nem is volt mindig igazam. - Pályafutásában kik voltak a kulcsszereplők? - Mindenekelőtt az apám, aki látta, hogy engem semmi más nem érdekel srácként, csak a foci. Ebbe az irányba segített, mert látta bennem a hallatlan fanatizmust. A Honvédhoz is ő irányított, holott világéletében Fradi-szurkoló volt. A másik ember, akire örök hálával gondolok, Bozsik József, aki azt a zöldfülű ismeretlen kapust fölkarolta. S mindenképpen említenem kell Szepesi Györgyöt, aki még az MTK ifiedzőjeként felfigyelt rám, és az MLSZ-be hívott ifjúsági kapitánynak. Jelentős része volt abban is, hogy kikerülhettem Kölnbe, a főiskolára. Hálás vagyok neki, hogy egyengette a pályafutásomat. - Most Kovács Attila az elnök, de ha meginog a főnök széke, a földindulás Bicskei Bertalant is maga alá temetheti. - Nekem mondja? Ilyenben már volt részem. Szepesi György felajánlotta, hogy ha elvégzem a kölni főiskolát, feljebb léphetek, az olimpiai keret irányítását kapom meg. Óriási ambícióval jöttem haza, de közben elnökváltás történt, Szepesit Somogyi Jenő bácsi váltotta fel. Ő nem ismert engem, így aztán tanácsadói szavának hitelt adva el akart küldeni. Végül is kérleltem, hogy van még fél évem az MLSZ-ben, engedje meg, hogy maradjak. Beleegyezett, mi több, a végén kétéves szerződést kínált, mert kellemesen csalódott bennem. Somogyit azért becsülöm, mert képes volt átértékelni korábbi álláspontját. - Eddig mindenesetre jól megy a válogatott szekere. - Múltával dicsérjük a napot, még csak most jön a neheze, az EB-selejtezők, melyek nyitánya a Népstadionban szeptember 6-án a portugálok elleni meccs lesz. - Hogyan lehet az, hogy a nemzetközi kupákban a játékosok siralmas teljesítményt nyújtanak, aztán egy hét múlva Bicskeinél profi módon, okosan futballoznak? - Örülök annak, amit mond, de nincsenek különösebb titkaim. Vannak elvek, viselkedési normák, amelyeket megkövetelek. - Itt volt például az újpesti Sebők vagy Pető esete, akik butaságok miatt kaptak eltiltást a Sturm Graz elleni meccs előtt. Ilyen esetekben mit mond a kerettagoknak? - Közöltem velük, hogy a nadrág lehúzását, az ülepmutogatást, a felesleges, csapatot sújtó szabálytalanságokat, a teljesen indokolatlan lökdösődést, mezlehúzást hagyják abba, mert így méltatlanná válnak a válogatottságra. Elmondtam, hogy a következő négy meccsen kifejezetten csak a viselkedésükre figyelek, nem is annyira a játékukra. Azt hiszem, megértették a mondandómat. - Boldog ember? - A családom engem mindig is azzá tett. Ráadásul azt csinálhatom, amit imádok s ami az életem. Most jövök rá, hogy a focin kívül én tulajdonképpen semmihez sem értek. Az üzlethez legkevésbé. Ha lett volna hozzá sütnivalóm, biztos nem kellene ötödmagammal egy Gellért-hegyi 57 négyzetméteres lakásban laknom. Ezt ne vegye panasznak, ez a valóság. Ennek ellenére kevés boldogabb ember van nálam a világon... Gyenes J. András FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP reform il