Reform, 1998. július-szeptember (11. évfolyam, 27-38. szám)
1998-09-01 / 35. szám
A Mt I INTERJÚJA - BIUbAEI BERTALANNAL Bicskei: hol van a régi méreg? Tüzes trónon ül, tegyük hozzá, nem először. Volt már korábban is szövetségi kapitány, bajnokcsapat edzője. 54 éves, három gyermeke van. Bicskei Bertalant manapság megsüvegelik az utcán, elvégre ötször nyert egymás után csapatával. A magyar fociban ez már szinte a csoda kategóriájába tartozik. Az igazi megméretés azonban most következik: a válogatott a héten EB-meccset játszik. - Nézegetjük a családi fényképalbumot, ki is ez a törpe... - Ő Picus, vagyis Berci féléves korában. Ma már huszonhat éves, és a Szolnok NB I-es csapatának kapusa. - Úgy fest a háló előtt, mint egy kombinált szekrény. - Erős srác, és 186 cm magas. Sorrendben Balázs következik, ő 22 éves, kezdetben focizott, aztán beleszeretett a kick-boxba. Néhányszor úgy elverték, mint jég a határt. A legkisebb, Karcsi húszéves, most érettségizik, mert két év kiesett az életéből, amíg külföldön voltunk. Az az álma, hogy újságíró lesz. - Hány éve vannak együtt oldalbordájával, Annival? - Több mint három évtizede ismerkedtünk meg, huszonhét éves házasok vagyunk. Amikor először találkoztunk, éreztem, csakis ő lehet a társam. Gyerekkoromban olvastam egy regényt, és akkor született meg bennem az a nőideál, amelyet ő testesített meg. Bevallom, később tétováztam, hogy alkalmas leszek-e a házasságra. Az adott erőt, hogy éreztem, ez az asszony engem sohasem hagyna el, s volt még valami: a családszeretete. Heten voltak testvérek, Kőbányán, a Pongrác-telepen nőtt fel. - És a Bicskei családban hogyan fogadták a trónörököst annak idején? - Egyke gyerek voltam, és mert nem volt testvérem, mindig vágytam arra, hogy nekem majd nagy családom lesz. - Édesanyja, Fogarassy Mária remek, ünnepelt színésznő volt, akit a közelmúltban vesztett el, apja, Bicskei Károly neve is fogalom a szakmában, több vidéki színházban aratott óriási sikereket. - Ott laktunk a TF-pályától karnyújtásnyira, és engem főleg a nagymamám nevelt. A szüleim vidéken játszottak, és már az is nagy öröm volt, ha egy héten kétszer haza tudtak ugrani. Először pont ott, a Testnevelési Főiskola pályáján láttam futballmecscset négy-öt évesen, és azt tapasztaltam, hogy a kapus aratja a legnagyobb sikert, őt ünnepük a legtöbben. Talán ez döntötte el a sorsom. A szüleim is a tapsból éltek a színházban, így aztán elhatároztam: kapus leszek. - Ilyen családi indíttatás után nem gondolt arra, hogy színész legyen? - Soha. Bár többször is álltam színpadon, így például a Bánk bánban voltam Melinda gyermeke, később pedig királyfi, de egyáltalán nem vonzott a komédiás pálya. - A Fradiban kezdett, aztán Veszprémben védett, és innen halászta ki a Honvéd. - Alig múltam húszéves, amikor felhívták rám Bozsik Cucu figyelmét, és ő vitt el Kispestre. Legalább öt kapus volt akkor a Honvédnál, ráadásul a tartalékcsapatban sem védtem túl jól, ám naponta legalább nyolc órát edzettem. Talán ez hatotta meg Bozsikot, aki végül is bizalmat szavazott nekem. - Ekkor következett a Bicskei-korszak a kispestieknél, hiszen éveken át önnel kezdődött az összeállítás, s rövidesen tagja lett a válogatottnak, az olimpiai keretnek is. - Egyre jobban belejöttem, és egyre gyakrabban kaptam helyet a hét tizenegyében. Sőt, a nagyválogatott keretébe is meghívtak 1968-69-től kezdve. - Nyolc órát tréningezni embertelen dolognak tetszik. Kitől örökölte a szorgalmát? - Jött magától. Láttam a szüleimet, hogy késő éjszakába nyúlóan tanulják szerepeiket, otthon olykor ötvenezer is eljátszottak egy-egy jelenetet. Anyámnak elég volt egyszer elolvasnia valamit, míg apám a huszadszori bemagolás után is elvétett valamit. - S milyen Bicskei Bertalan? - A kettő keveréke. Viszonylag könnyen tanulok, de ha nem futballról van szó, esetenként a világ legszórakozottabb embere vagyok. A németet például egész könynyen megtanultam, míg az angollal nagyon megszenvedtem, igaz, akkor már negyvenéves voltam. - Legutóbb Óbudán, a III. Kerület pályáján láttam begurulni, mert valamelyik szurkoló goromba megjegyzéseket tett. - Régen ilyenkor elfutott a pulykaméreg, ma már legfeljebb Anninak borulok ki, s ő egy pillantásával lehiggaszt. Ott, Óbudán kifejezetten pimasz beszólása volt egy pasasnak. - Tehát szangvinikus, hirtelen haragra lobbanó alkat? - Valamikor olyan voltam, most már vénülök, jóval higgadtabb vagyok. Meg aztán vastagszik is a bőr a képemen. Szép lassan rinocérosz lesz az ember a magyar futballban a sok furkálódás nyomán. - Ha sérelem éri, sokáig nyalogatja a sebeit? - Ha megbillent az élet, elvonulok, csendben vagyok. Kezdetben borzasztóan fáj csak szeretteimet engedem közel magamhoz, a családomat Aztán egyik pillanatról a másikra már az foglalkoztat, hogyan tit Ed reform FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP