Reformátusok Lapja, 1984 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-29 / 17. szám
%FflRM4TIISflK IAPJA 1984. április 29.5 Bognár Rezső emlékére Hálaadó istentisztelet keretében emlékezett a hódmezővásárhelyi új templomi gyülekezet egykori szeretett kántorára, Bognár Rezsőre. 1908 őszén választotta meg a presbitérium az akkor 20 éves ifjút az Új templom orgonista-kántorává. Szolgálatát példás hűséggel, országos hírnevet szerezve végezte 55 éven át. 1963-ban, 75 éves korában ment nyugdíjba. Elbúcsúzott az újtemplomi gyülekezettől, az orgonától, szeretett dalárdájától, az egész várostól és Debrecenbe költözött. De még ebben az esztendőben örökre visszatért Vásárhelyre, a Dilinka temetőbe, ahol olyan sokszor, annyi temetésen csendült fel szép hangja. 20 éve halott. A hálás gyülekezet az Újtemplom falába helyezett márványtáblán örökítette meg emlékét. Az ünnepi istentisztelet a 90. zsoltár 1. versének eléneklésével kezdődött, majd Nagy Sándor Iván lelkipásztor hirdette az Igét a Zsolt 50:14. v. alapján: „Hálaadással álldozz Istennek és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!” A gyülekezet nevében szeretettel köszöntötte az ünnepi alkalmon megjelent dr. Bognár Rezső Kossuth-díjas akadémikust és feleségét. Majd az egykori Iparos Dalárda még élő tagjai egymás után énekelték azokat az énekeket, amelyeket tőle tanultak. A műsort Koncz Dezső jelenlegi kántor énekszáma és Zakar Ödön hódmezővásárhely-susáni lelkipásztor orgonajátéka egészítette ki. Felletár Béla zenetanár, a város zenei életének helytörténeti kutatója méltatta Bognár Rezső munkásságát, beszélt zenepedagógiai és karnagy tevékenységéről, azokról a sikerekről, amelyeket évtizedeken át az Iparos Dalárda aratott országos dalosversenyeken. Zenetörténeti jelentőségűnek mondta, hogy az Iparos Dalárda már 1925-ben Kodály-kórusműveket mutatott be Vásárhelyen Bognár Rezső vezényletével. Az előadás megemlékezett a kiváló karnagy emberi értékeiről, nemcsak gyönyörű hangjáról, hanem szeretetre méltó egyéniségéről, városszerte ismert szerénységéről, derűjéről és segítőkészségéről. Ezután Rapcsák Péter, a csongrádi egyházmegye esperese kegyeletes szavakkal leplezte le az emléktáblát. Hálaadó imádsággal, a Himnusz eléneklésével fejeződött be a templomi ünnepély, amelyen a neves orgonista-kántor és karnagy sok tisztelője jelent meg. N. S. I. Különleges úrasztali edények I. Rákóczi György aranykelyhe Legjobb tudomásom szerint az „örök társak”, I. Rákóczi György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna az erdélyi fejedelemséghez tartozó felsőmagyarországi, az ún. Partiumban levő református eklézsiák számára az 1600-as évek elején összesen hét aranyozott ezüst úrasztali edényt adományozott. A fejedelmi pár bőkezűsége az erdélyi gyülekezetek iránt — érthető okokból — nagyobb mértékben nyilvánult meg. Ennek egyik bizonysága a Kolozsvár-Farkas utcai templom számára 1641-ben ajándékozott színarany úrasztali kehely, amelyet Brózer István készített. A híres kolozsvári ötvösnek csak ez a csodálatos alkotása maradt fenn. A kehely talpát, szárát, gombját színes zománcdíszek borítják, a felső részre elhelyezett 18 aranyérmen pedig Jézus Krisztus szenvedésének, a „passio”-nak jeleneteit örökítette meg a művész. Az érmek közötti indás, leveles mintákat apró drágakövek szegélyezik. A kehely szájperemére az úrvacsorás bor szereztetési igéit véste Brózer István latin nyelven. 1910-ben a kolozsvári egyháztanács úgy döntött, hogy a kelyhet eladják és ennek árát a negyedik kolozsvári templom építésére fordítják. Egy német műgyűjtő, az általa ismert kehelyért, amit a londoni és a párizsi világkiállításon látott, előbb 60 000, majd 120 000, végül 160 000 koronát ígért. Mennyi ez az összeg mai Ft-ra átszámítva? 1910- ben egy mázsa búza kb. 10 korona volt, ma 336,5 Ft, tehát a kehely értéke: 16 000X336,5 millió 376 ezer forint! A kolozsvári presbitérium természetesen hallani sem akart arról, hogy a műkincs külföldre kerüljön, ezért a kelyhet a Magyar Nemzeti Múzeumnak adta el 80 000 koronáért. Református gyülekezeteink birtokában egyetlen színarany kehely volt, amit most Budapesten őriznek. (Debrecen) Dr. Takács Béla . „Magzatoknak az Úr előtt az ő szentházában való bémutatását és az eklézsiának társaságába a keresztségnek rendszerint való sakramentoma által való béiktatását húzzák s halasztják két s három hétig és félesztendeig is elvonszák, főkézen a felsőrendűek, nem egyébért, hanem csak, hogy nagyobb konyhát üthessenek, gazdagabb vendégséget vagy pusztuikat szerezhessenek és így a külső pompára és a magok hasára nagyobb gondjuk legyen, mint az ő gyermekeiknek lelkekre. Iszonyú nagy vétek!” (Szentpéteri István: HANGOS TROMBITA, 1698) V__________________________________________________ Könyv az avasi templomról A tavaszi—nyári—őszi kirándulások fontos vonzási helye az avasi templom, mely öt évszázadról mesél kecses támpilléreivel, íves ablakaival. Novotny Gyula lelkipásztor nemcsak a templom szeretetére ad példát, hanem mellénk társul könyvével is. A mai városnézőt és várostörténészt is meglepi az a szakszerűség, amellyel a templom helyét az 1400- as évek végén kijelölték. A mai templom „elődjei” mintha csak előhírnökei lettek volna az évszázadokra épülőnek. A XVI. század derekán, amikor Dévai Biró Mátyás a reformációt meghirdeti falai között, mintegy háromezer lakosa van a városnak. Ez a szám akkor szinte teljességgel egyezett a gyülekezet lélekszámával. Novotny Gyula könyve igen alkalmasan summázza az épület külső alakulásának történetét, a tűz, a török pusztítás, a helyreállítás eseményeit. Kevés templomunkról mondhatjuk el, hogy ennyi értéke megmaradt, pl. az egyházi fegyelmezésben egykor jelentős „fekete szék” a cégéres bűnösök megbüntetésére, és a kőbevésett feliratok. Megvolt a „szegények asztalának” a helye is a diakóniai felelősség gyakorlására. Mindezek a könyv olvasásakor szinte megelevenednek előttünk. A harangtorony ismertetése is lebilincselte figyelmünket. A harangok és a harangjátékok, amelyekből háromféle is működött, hívogatták ahíveket: mertek ünnepelni, induljatok új feladatokra. A hatvan felvétel közül különösen kedvesek az úrasztali edények, kelyhek és tányérok színes fényképei. A templom és a harangtorony műemléki együtteséhez tartozik az „öreg oskola”, a hajdani líceum, amely a kollégiumi hálózat történetében jelentős szerepet töltött be, s a presbitérium a Szinva parti gimnázium felépítésekor a századfordulón átadta a városnak, könyvtárnak, illetve múzeumnak. Külön fejezet foglalkozik a műemléki védettségű temetővel is, amelybe Szemere Bertalant, Palóczy Lászlót, a 48-as országgyűlés korelnökét és a város sok más kiváló dolgos lakóját temették. A könyvhöz az előszót Kürti László tiszáninneni püspök írta. A lektorálást Entz Géza és Szabadfalvi József végezték. A fényképek Valent Ede munkái. Megrendelhető az avasi lelkészi hivatalnál, 50 forintos áron. Dr. Szőnyi György POSTABONTÁS TÓTH ISTVÁNNÉ (Hajós) kedves olvasónk a hálás emlékezéstől vezetve szép verset írt 5 éve elhunyt édesapja, Soós Ferenc ny.áporkai lelkipásztor emlékére. Ebből idézünk most néhány sort: „Jó Anyánk, jó Apánk együtt vannak már fenn, / S mi, akik magunkkal harcolunk itt lenn, / Bizakodva nézünk fel a magas égre, / Hisszük, Istenünkhöz jutunk mi is végre.” A „Hogyan értsük”? c. rovattal kapcsolatosan írt megjegyzésére válaszolva szíves türelmét kérjük. Szerkesztőségünk foglalkozik a sorozat folytatásának gondolatával. OLÁH ISTVÁNNÉ (Debrecen) kedves olvasónknak is örömet szerez Lapunk terjedelmének növekedése. Egyetértünk azzal, hogy Krisztus-középpontú, ill. egyházcentrikus írások jelenjenek meg az oldalakon, s az eddig jól bevált sorozatokat folytassuk, újakkal egészítsük ki. ZSÁMBA DEZSŐNÉ (Gönc): Isten iránti hálával adjuk közre, hogy immár 62 éve előfizetője egyházi lapoknak, s a most megjelenő cikkekből is sok erőt merít. További áldást kívánunk életére! MOCSONOKI LÍDIA (Debrecen) írja, hogy lapunk bővülése előnyös a jobb olvashatóság és a szebb képanyag vonatkozásában. Örömmel látta a képernyőn dr. Komjáthy Aladár montreali lelkésztestvérünket „A »kitántorgott« egyház születése” c. sorozatunk szerzőjét. SIMCSIK MIHÁLY (Vésztő) olvasónk írja, hogy egész életét meghatározta az a kis, kopott Újszövetség, melyet nagyapjától kapott, akinek ez az I. világháború harcai idején volt kísérője. GYÜLEKEZETEINK ÉLETÉBŐL Okányban' március utolsó napjain és április elején dr. Ecsedy Aladár evangélizációis szolgálatot végzett. Több éneket tanultak az igehirdető „Zengjen hálaének” című gyűjteményéből. A seregélyes gyülekezetben Szénási Sándor esperes kanonika vizitáció keretében köszöntötte Kovács Sándor gondnokot, egyházmegyei világi tanácsbírót, presbiteri szolgálata 50 éves jubileumán. A család nevében Kovács Imre ny. nyírségi esperes-lelkész üdvözölte testvérbátyját, majd Ódor Szilárd általános iskolai tanuló az unokák nevében a 23. zsoltárral köszöntötte a nagyapát. A gyülekezet ajándékát és jókívánságait Balla Sándor lelkipásztor és Csanádi Lajos másodgondnok adta át. Az asszonyok nevében Léstár Gáborné, a szőlőhegyi egyházrész nevében Papp Józsefné tolmácsolta a jókívánságokat. A konfirmandusok a 77. zsoltár eléneklésével köszöntötték a jubilánst. Eperjeskén és Zsuita március 18-án kollégiumi nap volt. A délelőtti istentiszteleten dr. Pásztor János teológiai professzor hirdette az Igét, a délutáni vetített képes előadáson dr. Pásztor Jánosné és Steve Chumo kenyai lelkipásztor szolgált. A két gyülekezet értékes természetbeni adományt küldött a Debreceni Református Kollégium tápintézetének: 150 kg baromfihúst, 1924 db tojást, 470 kg burgonyát, 30 kg száraztésztát. Február első hetében a nyíregyházi és a debreceni szeretetotthonokat hétezer forinttal támogatták. Gyémántmenyegző. Keresztes József és Hári Erzsébet, a mezőszentgyörgyi gyülekezet tagjai, szeretteikkel együtt, otthonukban tartott istentiszteleten adtak hálát Isten megsegítő kegyelméért házasságkötésük 60. évfordulója alkalmából. Az igehirdetést Harsányi Endre lelkipásztor végezte. Házassági évforduló: Paksi József presbiteri jegyző, 30 év óta a sárkeresztúri gyülekezet presbitere és felesége, Németh Erzsébet missziós bizottsági tag március 30-án adtak hálát Istennek házasságuk 40. évfordulóján. A jubilánsok Isten dicsőségére ezerötszáz forintot adakoztak.