Reformátusok Lapja, 2012 (56. évfolyam, 1-53. szám)
2012-09-16 / 38. szám
LVI. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETI LAPJA 2012. szeptember 16.. Ára: 145 Ft Szolgálat a sírig Pócsmegyer díszpolgára lett... A Kossuth-díjas kántor „Ha valaki azt hozná fel, hogy nem mindig egyforma szükség kényszerít minket az imádkozásra, ezt én is elismerem. S éppen ezt a különbséget nagyon szépen adja elő Jakab, midőn így szól: »Szenved-e valaki köztetek? - Imádkozzék! Öröme van valakinek? - Énekléssel dicsérje Istent!« Tehát maga az általános emberi érzés hozza magával, hogy Isten, mivel túlságosan is restek vagyunk, amint a dolog kívánja, erősebben indítson minket a buzgó imádságra... Minél jobban szorongatnak minket a bajok, a csapások, a félelmek és a kísértések másféle nemei, annál szabadabb utunk nyílik az Istenhez, mintha csak ő maga hívna minket magához." (Institutio 111.20.7) Az imádkozás gyakorlata időtálló. Amikor nem marad más lehetősége, az ember Istenhez fordul segítségért, és ha nem annyira véges az emlékezőképessége, a szabadításra a könnyebb időkben is gondol. Ilyenkor aztán okot talál a hálaadásra. Vagyis amíg vannak nehézségek és örömök az életben, az imádság nem veszít aktualitásából. Jóllehet Kálvinnak a fent idézett néhány mondata szerint egyetemes emberi tulajdonság, hogy inkább a bajban érzünk késztetést az imára, mégis jó emlékeztetni magunkat: az imádság lehetősége valami felfoghatatlanul értékes ajándék az ember számára, amely által Isten azonnal megszólítható. Frank E. Peretti Amerikában nagy népszerűségre szert tett könyve, az Ez élet sötétsége megszemélyesíti a Biblia tanúsága szerint - minket körülvevő szellemvilágot. Az emberek lépteit angyalok vigyázzák, de démonok sokasága vezeti rossz irányba, téveszti meg őket, amint lehet. Viszont az Isten emberétől megfutamodnak. Imájára erővel telnek meg az Úr seregei, a sötétség és annak minden hatalma pedig visszaszorul. A csapdába esett ember segélykérésére - még ha egyszavas is (Segíts!) - megtorpannak, mert Isten hall minket, és kész segíteni. Nem árt elgondolkodni azon, milyen ereje is lehet az imádságnak! Láthatatlan harc dúl az emberért, és csak az imádság által megszentelt ember maradhat sértetlen. FÁBIÁN KATALIN 9771419856007 Ez volt Kiss Ferenc teológiai professzor, diakónus életének meghatározó gondolata. Az intézményes diakónia úttörőjére emlékezve születésének százötvenedik évfordulóján emléktáblát avattak Mosdóson... » Református szemmel, 3. oldal Móricz Zsigmond, Leányfalu híres lakója sok személyes szállal és hitbéli kapcsolattal kötődött Pócsmegyerhez. Hét évtizede már, hogy elhunyt, de alakja, személye máig elevenen él az itt élők szívében. Mi lehet ennek az oka? » Egyházi élet, 5. oldal Illés Lajost csak így nevezte a gyülekezete. A legendás Illés együttes alapítója idén lenne hetvenéves. Ebből az alkalomból nagyszabású koncerttel emlékeznek rá a Papp László Budapest Sportarénában... » Hit és kultúra, 9. oldal 12038 Bátran tekintenek a kamerába a Biai Református Iskola elsősei és tanítói. A hatvannégy év után újraindult iskola tanévnyitó ünnepéről a 7. oldalon olvashatnak. SÁNDOR ENDRE Az emberek különböző helyeken keresik az örömöt. Van, aki az italban, van, aki a kábítószerben vagy más helyen, egy idő után tönkretéve a testét. Az ilyen örömök ugyanis tönkreteszik, megbetegítik a testet. A Szentírásban valami más örömről van szó. Azt írja a szentíró: „Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. ” (Zsolt 16,9) Miért örül? Az előző, a nyolcadik versben ez áll: „Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.” Ez jelent neki biztonságot. Az Úrra tekint szüntelen, és ő megadja neki mindazt, amire feltétlen szüksége van. Az Úr az, akinek tud örülni a zsoltáros szíve és ujjongani a lelke. Ez az, ami olyan ritkán fordul elő az ember életében, hogy valóban teljes szívéből örül, valóban ujjong a lelke. Olyan sokszor panaszkodunk, olyan sokszor elmondjuk a fájdalmainkat vagy azt, ami nem sikerült az életünkben. De hogy felszabadulva örüljünk és ujjongjunk, az nagyon ritka esemény. A zsoltáros azt mondja, azért is örül, mert biztonságban van a teste. Az Isten kezében biztonságban van az ember teste, lelke, egész élete. Annyira biztonságban van, hogy ezt írhatja a zsoltáros: „...nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. ” (10) Még az is a szuverén Istentől függ, hogy meddig élj ezen a földön. Tehát az Isten kezében biztonságban élhet az ember, ez a legnagyobb öröm a zsoltáros számára. Örülünk-e, tudunk-e ennek örülni teljes szívünkből? Az Isten kezében vagyunk, s Igéje azt mondja nekünk: az Úr megismerteti velünk az élet útját. Boldog az az ember, aki tudja, hogy az élet útján lehet járni. Már Mózes így intette, tanította a népet: „...életökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz...” (5 Móz 30,19-20) Jézus Krisztus arra tanít, hogy járjatok a keskeny úton, mert a keskeny út az életre, míg a széles út a kárhozatra visz (Mt 7,13-14). A keskeny út számunkra az örök életet, a széles út pedig a kárhozatot, a nagy veszteséget jelenti, amely felé tart az ember élete. Boldog az az ember, aki valóban képes a keskeny úton járni, aki azt nézi, hogy életének célja - amikor befejezi ezt a földi vándorutat - az Isten által készített boldog, örök élet. Az az ember tud igazán örülni, akinek az életcélja is az örök öröm felé vezet. Sok évvel ezelőtt láttam egy étteremben, hogy amikor kinyílt az ajtó, fel volt írva a konyhából jövő pincéreknek: „Mosoly!” Nem állt ott egy dolgozó, hogy figyelmeztessen: mosolyogj ! De amikor a pincér kivitte az ételt, az ajtón olvashatta a figyelmeztetést: mosoly! Elvárták, hogy mosolyogjanak, örömöt mutassanak, amikor a vendéget kiszolgálták. De ez nem teljes öröm, nem szívből jön, hanem csak mesterkélt mosoly. Az ige ezzel szemben azt mondja: „teljes öröm van te nálad...” (11) Az Úrnál teljes öröm van. Ez az öröm az, amit csak ő adhat meg nekünk. Ez az öröm az igazi, a legfontosabb: teljes öröm. Valami olyasmi, mint amikor a pohár teljesen tele van. Már semmi nem fér bele. Teljes öröm, amikor tele van tested és lelked, örvendezhetsz az Úrnak, ujjonghatsz, mert vezet, mert gondja van rád. Örülünk-e az Istennek azért, mert vezeti az életünket? Hálát adunk-e neki, hogy gondunkat viseli ? Több örömre, Istentől jövő örömre van szükségünk az életünkben. „...örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” (11. o.) Bár életünkben kevés ilyen van, de az Úristen jobbján örökké tart a gyönyörűség. Nemrégiben meglátogattam egy kórházból hazakerült presbiter testvéremet, s a felesége elmondta: milyen kár, hogy megbetegedett, s emberileg nincs reménység a gyógyulására. Már felépült a házuk, a gyerekek kikerültek, milyen jó lenne most még egy pár évig boldogan élni, nyugodtan, így ketten, gyönyörködve az unokákban. Bizony, a földi élet sajnálatos módon ilyen. Megpróbáltatásokkal, gondokkal, betegségekkel terhes. De boldog ember az, aki tudja, hogy a mindenható Isten jobbján boldog lehet. „Örökké tart a gyönyörűség jobbodon!” „...ami pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk..” (2 Kor 4,17) Jóllehet azt mondjuk, hogy itt, a földön nem pillanatnyi a szenvedés, s ha csak a földi életben gondolkodunk, akkor szörnyű az, amit ebben az életben szenvedtünk. Örökkévalóságnak tűnik egy-egy éjszaka, ha valaki nem tud aludni a gyötrelemtől. Mikor virrad már meg? Mikor vehetem be a következő gyógyszert? Mikor szűnnek meg és tűnnek el a szenvedéseim,a fájdalmaim? Hosszú idő ez itt a földön, mégis pillanatnyi ahhoz képest, hogy örökké tartó öröm és boldogság vár minket az Isten jobbján. „Örökké tart a gyönyörűség jobbodon!” Látjuk tehát ezt a távlatot, amelyet a zsoltáros elénk ad. Ne csak ezt a földi életet nézd! Ne csak a földi élet hosszára nézz, ami hatvan, hetven vagy esetleg nyolcvan esztendő, hanem nézz arra az örök életre is, amit Isten készített az őt szeretőknek! « (A szerző Vámosújfalu és Sárazsadány református lelkipásztora) Miben van az örömöd? Bővülő református közoktatás 2012 nyarán - az intézményátvételeknek és két alapításnak köszönhetően - újabb huszonhárom település került fel a református közoktatás térképére, nem számítva a Dunavecsei Református Egyházközség fenntartásába kerülő két volt alapítványi iskolát, amelyek önmagukban három egyházkerület területén összesen huszonegy feladatellátási helyen folytatják tevékenységüket. A telephelyek között hat büntetés-végrehajtási intézmény is található, így a református börtönmisszió és a börtönökben végzett felnőttoktatás hatékonyan kiegészítheti egymást, jelentős szerepvállalás figyelhető meg a szakképzés terén Heves, Kisújszállás, Neszmély, Sárospatak, Vác, valamint börtönökben működő telephelyek révén. Pápa és Miskolc után most Budapesten (Csepelen) és Neszmélyben indul művészeti szakközépiskolai képzés. 6-7. oldalunkon átfogó képet adunk a változásokról, az új iskolák és intézmények közül is bemutatunk néhányat, és kitekintünk a Kárpát-medencei tanévnyitóra is, amely mára már hagyományossá vált.