Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)

1833-09-12 / 47. szám

Itt anyámnál, kinek házába titkon hozattam, tudtam­­meg a’ történt dolgoknak öszvefü­ggését. — Paulowna al­­kalmatoságot talála, minekelőtte elvitelnek, Gustávval szóltam­, ki férjemet követte jószágára. Ő mindent felfe­dezett, ’s rettegett férjemnek vérszomjas szerelemféltésé­től. Minden lépteire vigyázott. Követett minket, midőn Storzberggel elutaztam. Már az előtt látta a’ készületeket Paulowna atyjának gunyhójánál, mellyet uj szalmával fed­­tek­ be, hogy jobban éghessen. Gustáv követett minket távolról egész a’ gunyhóig. Hallá férjem beszélgetését az öreg szolgával meggyilkoltatásom felől;’s minekelőtte ezen ijedségéből magához térne, a’ gunyhó már lángba borult, kérjem, szolgájával a’ kocsin, elsietett, ’s Gustáv meg­­mentőm lett. — Ezt Gustáv beszélte­ el nékem’s anyámnak. ..Fedora Horzbergre nézve meghalt — igy folytatá szavait — ő Fedorának gyilkosa. Én eskümet megtartottam, ’s én vagyok Fedora megmentője.“ Én Gustávnak karjai közé omlottam ; de anyám nem szollá. ,,A’ mit Gustáv kíván — monda végre — az esz­­telenség.“ „Én — mondá Gustáv — semmit se kívánok, a’ mi Fedora akaratjával ellenkezik; de Fedorának holtan kell maradni. Ha kegyed leányát Horzbergnek vissza adja, ő másodszor­ is megöli; ’s én, minekelőtte gyilkos kezeit ezen drága élet ellen felemeli, mint egy vad állatot lövöm­­meg őt: azután nem bánom, hurczoljon engem vesztőhely­re a’ kegyetlen törvény. — Én tudom mit kívánhatnék, de most nem kívánok semmit.'“ „Mit kívánna kegyed Gustáv?“ kérdé anyám. „Adja nékem Fedorát, ki velem ha nem mint hitvesem, legalább mint tesvérem jöjjön német országba. Innét, ezen rettentő embernek közeléből néki el kell távozni.“ Én némán ültem ott, anyám sirt, de semmire se hatá­­rozhatá magát, így maradtunk mi ál­név alatt anyám há­zánál egy hónapig. Ekkor érkezett­ meg Horzbergnek le­vele , mellyben anyámnak az én ’s a’ te, utazás közben tör­tént, halálodat jelenté. Ez anyámat határozatra birá. Kezemet Gustáv kezébe tevén : „íres­­ketek, — úgymond — attól, a’ mit teszek.

Next