Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)
1833-09-19 / 49. szám
lett az asszonyok iránti hidegségének, hogy házaságról ritkán vagy soha se tűnődött, noha körülményei azt megkívánták volna; mert azon kivül, hogy nemzetségének utolsó ivadéka, még igen nagy birtokos is volt, de jövedelmének nem csekély része csalárd tisztjeinek és cselédjeinek kezébe jött; ennek pedig csak egy alkalmatos hites társ megszerzése által lehete véget vetni. — Erényfi vigabb természetű vala, a’ szépekkel társalkodást kedvelte ugyan, de hogy élte örök társának csak egyiket is meg kérte volna, bátortalansága nem engedé. Többször tréfálva monda: „A’ háború megfosztott jobb kezemtől, ballal pedig nem szokás megkinálni a’ leányokat,“ ’s igy minthogy a’ házaságról egészen lemondott, minden igyekezetét arra fordította, hogy szeretett barátjának életét ez által édesítse, ’s ennek módjáról, mint másszor úgy ez alkalommal is, mélyen gondolkodván czélját csak most érte el, miről tudósítani barátját legszentebb köteleségének tartotta. Feltétele véghez vitelében őt mindazáltal egy pillanatig az elérkezett vendég hátráltatta. — „Ugyan szóljon ispán ur, vallyon az urasága még se akar házasodni ?“ — „Nem szolgálhatok felelettel kegyednek, annyit mindazáltal mondhatok, hogy mióta gabonatárát ’s házi kamaráját meglopták, igen komoly lett, ’s nem is hiszem, hogy elméje jelen állapotában a’ házaság tarka ’s csalékony köntösével foglalatoskodnék. — De tehát gondolom e’ jelen levélből legjobban fogja tudni állapotját,— ’s ezzel a’ levelet átadta.— Remegő kézzel bontá fel Erényi az iratot, ’s kétes remény lebege arcz - vonásain , mellyek mindazáltal nőttön nőve derűlének ki.„Victoria! még is valahára észhez jutott híjába, csak kár szokta okossá tenni az embert, igaz magyar példa beszéd. — Ő tehát házasodni akar, ’s egészen reám bízza magát.“ — „Házasodni?“ kérdé halkan’s megütközve az ispán. — »Úgy van, házasodni akar“ — felele Regényinek örömittas barátja — ’s fogadom, megbánni soha se fogja, hogy sorsát reám bízta.“ — „Tan választott már a’ tekur barátjának oldala mellé való személyt?“ — kérdé a’ vendég. — „Úgy van, éppen irófélben valók, hogy őt választásomról tudósítsam.“ — ,,’S ki lenne azon boldog személy?“ — „Bátyámnak hátra maradt leánya Lidi — fe