Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)

1833-09-26 / 51. szám

A’ szobának egyik szegletében a’ vályogból rakott kup­­lyór (sütő kemencze ’s kandalló eggyé ragasztva) , másik­ban a’ szoba padlásáig érő fedeles ágy, harmadikban tarka abrosszal takart asztal, az ajtó melletti szegletben egy ala­­rsonszalmanyoszolya, a’kandalló ’s asztal körül lóczák (pa­dok) valának helyezve. A’ kemenczétől a’ magos ágyig egy rúdon különbféle kék’s veres virágokkal szólt fehér kendők fü­ggenek. Azon szegletet, hol az asztal állott, képző két falon három sorban fü­ggének egymás alatt fehér virágokkal czifrázott mind egyforma veres tálak, tányérok, ’s fedők. Ezek között a’ falra meszeléskor ragasztott veres fakana­lak , ’s a’ mestergerendára szegezett száraz zöld gallak te­vék a’ szobának egész ékesitését. Egyik ablak felett törött tükör, másik felett egy füstös kép — nem vehettem­ ki, mi szent lehete — melly előtt bádog lámpa függött. Pipámra gyújtva, történetből ezen kép alá találtam ülni, de azon­nal megkért az oláhné, hogy azon helyről más hova üljek, mert, úgymond, megbántom szent Györgyét, ha képe alatt dohányzom. Ebédre ’s vacsorára tiszteinkkel szerencsémre a’ hely­beli ispánhoz valék hivatalos , ’s a’ setétben alig találtam szállásomra. — Még most tanakodánk a’ házas strázsames­­terrel jövendő fekvő helyünkről: megvető ugyan gazdasz­­szonyunk a’ magos ágyat azon panasszal, hogy három esz­tendő óta, midőn leánya férjhez ment, abban senki se hált légyen; de az ágy szűke miatt a strázsamester ’s hitvese abban mint régi házasok többé már meg nem fértek. Az asszony azzal menté magát, hogy fél a’ leeséstől; miért nem foglalta­ el a’ férj az ágyat, azt ő tudja: elég, hogy a’ magos ágy nekem jutott; ’s mivel az említett másik szinte kes­keny ágyon a’gazdának beteg fija feküdt, a’házasok ágyam mellé földre vettetének magoknak ágyat szalmából. Az oláhné kemencze mellett foglala helyet; férje pedig kiment az ökrökhöz. Szék nem lévén a’ szobában , egy alacson létrát (laj­torját) kelle behozatnom, hogy feljuthassak magos ágyam­ba, mellybe lefeküdvén azonnal elaludtam, ’s nem sokára az iménti dalban érintett ’s most elhagyott barna hajú és szép arczú szűznek hófehér alakja tűnt elümbe. Egy idő

Next