Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)
1833-09-26 / 51. szám
A’ szobának egyik szegletében a’ vályogból rakott kuplyór (sütő kemencze ’s kandalló eggyé ragasztva) , másikban a’ szoba padlásáig érő fedeles ágy, harmadikban tarka abrosszal takart asztal, az ajtó melletti szegletben egy alarsonszalmanyoszolya, a’kandalló ’s asztal körül lóczák (padok) valának helyezve. A’ kemenczétől a’ magos ágyig egy rúdon különbféle kék’s veres virágokkal szólt fehér kendők függenek. Azon szegletet, hol az asztal állott, képző két falon három sorban függének egymás alatt fehér virágokkal czifrázott mind egyforma veres tálak, tányérok, ’s fedők. Ezek között a’ falra meszeléskor ragasztott veres fakanalak , ’s a’ mestergerendára szegezett száraz zöld gallak tevék a’ szobának egész ékesitését. Egyik ablak felett törött tükör, másik felett egy füstös kép — nem vehettem ki, mi szent lehete — melly előtt bádog lámpa függött. Pipámra gyújtva, történetből ezen kép alá találtam ülni, de azonnal megkért az oláhné, hogy azon helyről más hova üljek, mert, úgymond, megbántom szent Györgyét, ha képe alatt dohányzom. Ebédre ’s vacsorára tiszteinkkel szerencsémre a’ helybeli ispánhoz valék hivatalos , ’s a’ setétben alig találtam szállásomra. — Még most tanakodánk a’ házas strázsamesterrel jövendő fekvő helyünkről: megvető ugyan gazdaszszonyunk a’ magos ágyat azon panasszal, hogy három esztendő óta, midőn leánya férjhez ment, abban senki se hált légyen; de az ágy szűke miatt a strázsamester ’s hitvese abban mint régi házasok többé már meg nem fértek. Az asszony azzal menté magát, hogy fél a’ leeséstől; miért nem foglalta el a’ férj az ágyat, azt ő tudja: elég, hogy a’ magos ágy nekem jutott; ’s mivel az említett másik szinte keskeny ágyon a’gazdának beteg fija feküdt, a’házasok ágyam mellé földre vettetének magoknak ágyat szalmából. Az oláhné kemencze mellett foglala helyet; férje pedig kiment az ökrökhöz. Szék nem lévén a’ szobában , egy alacson létrát (lajtorját) kelle behozatnom, hogy feljuthassak magos ágyamba, mellybe lefeküdvén azonnal elaludtam, ’s nem sokára az iménti dalban érintett ’s most elhagyott barna hajú és szép arczú szűznek hófehér alakja tűnt elümbe. Egy idő