Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)
1833-09-12 / 47. szám
47. REGÉLŐ. pesten Csütörtökön September 12ten 1833. Megjelelt társával együtt hetenkint kétszer Vasárnap és Csütörtökön. Fél évi díjja helyben 3 ft 12 xr boritéktalanul; postán 4 ft pengőben. Budapestiek évnegyedenkint is válthatnak példányt boritéktalanul 1 fft 36 xr-jával. A’ folyóírásnak egyes száma 24 xr ; egyes .kép 12 xr. p. p. I. I. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. A’ szerelemféltő férj. (Folytatás.) Egy alakban , melly az öszveomlott gunyhónál álla, férjemre ismerék; ki rettentő hangon kiálta fel: „Ő megvagyon büntetve! gyalázatom meg vagyon boszúlva! a’ hűtelen! a’ gyalázatos! — Istenem! — Istenem! ’s mégis szerettem , még most is szeretem őt! — Ábrázatja — ah! ez angyali ártatlanságot hazudott, de ha most mint angyal jelenne is meg, még ezerszer kellene neki meghalni!“ Én hallám ezeket, ’s halálborzadás fogá el lelkemet. Ismét elájulok, ’s megmentőmnek vállára dőltem. — Midőn újra magamhoz tértem, minden elcsendesedék; a’ tűz elaludt, ’s körűltem minden setét volt. „Álom volt-e ?“ kérdém magam körül tapogatódzva ,,’s hol vagyok ?“ ,,Az én védelmemben, megmentett, ’s ártatlanul meggyilkolt kedves Fedorám!“ „Istenem! Gustáv! — mi ez ? — mi ez? — hol van Blanka ? hol van leányom ?“ „O karjaimon alszik, Fedora! — De nekünk innét el kell menni; hamar! különben a’ két gyilkos visszajöhetne. Van-e ereje csak száz lépésnyire is mehetni? — de nem!“ Erre egy síppal telt oda, ’s két ember ott terme, kik ágakból nehány perez alatt egy saroglya formát fontak öszve, mellyen engem elgyengültet az erdőből kivittek. Ezután gyalog mentem. Téged Blanka! Gustáv vitt karjain, így értünk el korán reggel egy gunyhót. Én csak éjjeli ruházatomban lévén, Gustáv öltözetét kellé felvennem. Ezután egy szánon a’ legközelebbi városba értünk , hol addig maradtunk,mig számomra rendes férfii öltözet készült el. Ekkor sebesen menénk anyám, jószágára.