Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)

1833-09-12 / 47. szám

47. R­EGÉLŐ. pesten Csütörtökön September 12ten 1833. Megjelelt társával együtt h­etenkint kétszer Vasárnap és Csütörtökön. Fél évi díjja helyben 3 ft 12 xr boritéktalanul; postán 4 ft pengőben. Buda­pestiek évnegyedenkint­ is válthatnak példányt boritéktalanul 1 fft 36 xr-jával. A’ folyóírásnak egyes száma 24 xr ; egyes .kép 12 xr. p. p. I.­ I. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. A’ szerelemféltő férj. (Folytatás.) Egy alakban , melly az öszveomlott gunyhónál álla, férjemre ismerék; ki rettentő hangon kiálta­ fel: „Ő meg­­vagyon büntetve! gyalázatom meg vagyon boszúlva! a’ hű­­telen! a’ gyalázatos! — Istenem! — Istenem! ’s még­is szerettem , még most­ is szeretem őt! — Áb­rázatja — ah! ez angyali ártatlanságot hazudott, de ha most mint angyal jelenne­ is meg, még ezerszer kellene neki meghalni!“ Én hallám ezeket, ’s halálborzadás fogá­ el lelkemet. Ismét elájulok, ’s megmentőmnek vállára dőltem. — Midőn újra magamhoz tértem, minden elcsendesedék; a’ tűz elaludt, ’s körűltem minden setét volt. „Álom volt-e ?“ kérdém magam körül tapogatódzva ,,’s hol vagyok ?“ ,,Az én védelmemben, megmentett, ’s ártatlanul meg­gyilkolt kedves Fedorám!“ „Istenem! Gustáv! — mi ez ? — mi ez? — hol van Blanka ? hol van leányom ?“ „O karjaimon alszik, Fedora! — De nekünk innét el kell menni; hamar! különben a’ két gyilkos visszajöhetne. Van-e ereje csak száz lépésnyire­ is mehetni? — de nem!“ Erre egy síppal telt oda, ’s két ember ott terme, kik ágak­ból nehány perez alatt egy saroglya formát fontak öszve, mellyen engem elgyengültet az erdőből kivittek. Ezután gyalog mentem. Téged Blanka! Gustáv vitt karjain, így értünk­ el korán reggel egy gunyhót. Én csak éjjeli ruhá­zatomban lévén, Gustáv öltözetét kellé felvennem. Ezután egy szánon a’ legközelebbi városba értünk , hol addig ma­radtunk,­mig számomra rendes fér­fii öltözet készült­­ el. Ekkor sebesen menénk anyám, jószágára.

Next