Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)
1833-09-19 / 49. szám
49. REGÉLŐ. Pesten Csütörtökön September 19--?n 1833. Megjelen társával együtt hetenkint kétszer Vasárnap és Csütörtökön. Fél évi dijja helyben 3 ft 12 xr boritéktalanul ; postán 4 ft pengőben. Budapestiek évnegyedenkint is válthatnak példányt boritéktalanul 1 ft 3b xr-jával. A’ folyóírásnak egyes száma 24 xr ; egyes kép 12 xr. p. p. I. I. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. Az ál menyasszony. Setét lepel fedő az ég boltozatját, midőn Erényfi komolyan ’s gondolatiba merülve nézett ki ablakán a’ komoly természetre. — „Ez már sok végére kell jutni tervemnek“ — szóltá mint egy álmából felébredve — ’s tüstént iró szerekhez nyúlván levél-iráshoz fogott. De alig irhatá a’ kedves Barátom czimet, máris nyilik az ajtó ’s inasa belép azon jelentéssel, hogy egy vendég érkezett, ki szállásért esedezik. „Nem tudtad meg, hogy kicsoda ?“ — „Mint értém liegényi ispánja,’ felele a’ szolga. — ,,A’ Magyarnál minden vendég nyílt kapukra talál, de ha én lennék is az első, ki a’ vendég szeretet szent jusaitól eltávoznám, ’s minden kapuimat czerberus által őriztetném, liegényinek ’s embereinek még is kinyittatnám azokat.“ — Örvendetes vala Erényfi előtt, hogy szeretett barátja egyik emberével szállhat; mert azon kívül, hogy kigondolt tervét bizonyos kezekbe adandja, azon remény is kecsegtető és nevelő örömét, hogy talán barátja őt ez alkalommal fontos dolgokról fogja tudósítani. — Erényfi ’s Regényi lelkeik semmi rokon vér, egyedül a’ barátság szent köteléki állal valának üszve lánczolva annyira, hogy mindegyike közülük másika boldogságát tulajdonának nézte; — a’ nemes szív tulajdoni őket polgár társaik előtt a' szeretet 's tisztelet legnagyobb polczára emelték, — mind a’ mellett ők se valának bizonyos hiányok nélkül, különben halandók megszűntek volna lenni. Regényi a’ Szépnem iránt különös idegenséggel viseltetett, a’ mit részint tán annak is lehet tulajdonítani, hogy az úgy nevezett bon ton nála egészen számkivetett valt. Természetes következése