Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)

1833-09-26 / 51. szám

51. R­EGÉLŐ. pesten Csütörtökön September 26-án 1833. Megjelen társával együtt hetenkint kétszer Vasárnap és Csütörtökön. Fél évi díjja helyben. 3 ft 12 xr boritéktalanul, postán 4 ft pengőben. , Buda­pestiek évnegyedenkint­ is válthatnak példányt boritéktalanul 1 ft 36 xr-jával. A­ folyóírásnak egyes száma 24 xr ; egyes kép 12 xr. p. p. I. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. September 4-diki ej elem. Ezen napon indultam­ el . . . őrből, három hónapi ott mulatásom után; elég idő arra, hogy nem érdektelenül tá­­vozzam­ el a’ helyről, hol reménységem felett több boldog ’s elfelejthetlen órákat töltöttem. Mint veres pipacsok a’ fiatal zöld vetésből viritottak felém előttem lovagló szá­zadunk veres csákóji a’ két fehér szijjal keresztelt zöld há­zak közül; ’s a’ makktól terhes tölgyerdők, mellyeken ke­resztül lovaglánk, hol trombitáink harsogását, hol köz­népünk lengyel dalait hangozák vissza. Én­ is eldudolám magamban, senkitől sem értetve: Barna hajad simítsd hátra, Hadd nézhessek szép orczádra, Hadd nézzek rád utoljára, Bam eltemet neki sokára, ’s a’ t­ így értünk be . .­onyba, melly sokkal csekélyebb falu, mintsem hogy közülünk kiki kívánsága szerinti szállást kaphatott volna: én hogy magamban meg ne unatkozzam, feleséges strázsamesterünkkel ugyan azon oláh paraszthoz menék szállásra. Legörnyedve kelle bemennünk az alacson oláh szobának ajtaján, hol a’ kandalló mellett gazdánk, fekete gubában, széles kalap a’ fején, a’ legszebb napot pipázva töltötte a’ tűz mellett. „Bűne­zó (jó napot)44 mondok a’ henyélőnek. „Sze de domnye Zeó (adjon az úr Isten)44 felelé a’pa­raszt, kalapját, mintha mázsányi nehéz volna, olly lassan levéve, csudálkozva meresztő team szemeit, hogy nyelvén szállitom, ’s azzal kiment.

Next