Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)
1833-09-26 / 51. szám
51. REGÉLŐ. pesten Csütörtökön September 26-án 1833. Megjelen társával együtt hetenkint kétszer Vasárnap és Csütörtökön. Fél évi díjja helyben. 3 ft 12 xr boritéktalanul, postán 4 ft pengőben. , Budapestiek évnegyedenkint is válthatnak példányt boritéktalanul 1 ft 36 xr-jával. A folyóírásnak egyes száma 24 xr ; egyes kép 12 xr. p. p. I. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. September 4-diki ej elem. Ezen napon indultam el . . . őrből, három hónapi ott mulatásom után; elég idő arra, hogy nem érdektelenül távozzam el a’ helyről, hol reménységem felett több boldog ’s elfelejthetlen órákat töltöttem. Mint veres pipacsok a’ fiatal zöld vetésből viritottak felém előttem lovagló századunk veres csákóji a’ két fehér szijjal keresztelt zöld házak közül; ’s a’ makktól terhes tölgyerdők, mellyeken keresztül lovaglánk, hol trombitáink harsogását, hol köznépünk lengyel dalait hangozák vissza. Én is eldudolám magamban, senkitől sem értetve: Barna hajad simítsd hátra, Hadd nézhessek szép orczádra, Hadd nézzek rád utoljára, Bam eltemet neki sokára, ’s a’ t így értünk be . .onyba, melly sokkal csekélyebb falu, mintsem hogy közülünk kiki kívánsága szerinti szállást kaphatott volna: én hogy magamban meg ne unatkozzam, feleséges strázsamesterünkkel ugyan azon oláh paraszthoz menék szállásra. Legörnyedve kelle bemennünk az alacson oláh szobának ajtaján, hol a’ kandalló mellett gazdánk, fekete gubában, széles kalap a’ fején, a’ legszebb napot pipázva töltötte a’ tűz mellett. „Bűnezó (jó napot)44 mondok a’ henyélőnek. „Sze de domnye Zeó (adjon az úr Isten)44 felelé a’paraszt, kalapját, mintha mázsányi nehéz volna, olly lassan levéve, csudálkozva meresztő team szemeit, hogy nyelvén szállitom, ’s azzal kiment.