Regélő, 1833. október-december (1. évfolyam, 53-78. szám)
1833-10-20 / 58. szám
hez, folyamodék, kiktől üres szánakozásnál egyebet nerfl nyert. Velencze, akkoriban szabad község (respublica), nem örömest pártfogolt olly hadat, melly népe lenyomásán és rablánczain emelé trónusát. A’ nyugoti uralkodók Alexitól sürgetve azt tanácsják neki, hogy Sváb Fülöp császártól, mint szép bátyjától, kérjen segedelmet; értésére adatott egyszersmind, hogy, ha a császár seregét Palestina megvételére a’keresztesekééhez kapcsolni akarná, akkor visszatértékben ezek is segedelmére leendenek hadi népének, és Izsák Angyalt a’ trónusra vissza helyezik. Fülep csak ugyan küldött Velenczébe követeket, kik a’ dogé (herczeg) palotájába, hol a’ keresztesek vezérei is valának, bocsáttatván, egy jelenlevőtől ekképp leíratott beszédet tartának: „Mi a’ romai királytól vagyunk hozzátok küldve; ő kívánná reátok bízni ezen ifid herczeget, az ő szép öccsét. Ti egy veszedelmes expeditiora szándékoztok az igazság jósait megőrizni; ha egy elnyomottért buszát vesztek, csak fogadástokat teljesítitek. Mi egyenesebb annál, mint javaikba viszszatenni ollyakat, kik azoktól megúsztattak? Ha ti Konstantinápoly herczegét segitenditek , ő néktek olly ajánlatokat teszen, mellyek legtöbbet adhatnak az anyaszentegyház hasznához és a’ szent föld megnyeréséhez. Először: ha Isten engedi, hogy Alexit örökségébe szállítsátok, ezen herczeg egész eklésiáját alávetendi a’ romainak, mellytől olly régóta el van szakadva. Másodszor: tudván, hogy már ti nagy áldozatokat tettetek expeditiótokért, ő nektek két száz ezer markát fog fizetni és egész, tábornak eleséggel szolgálni. Ő maga elkísér titeket Egyptusba; vagy ha jobban tetszik, küld nektek tiz ezer embert a’ maga költségén , kiket esztendeig nálatok fog hagyni. Migél, öt száz lovagot tart a’ szent föld védelmére. Illyenek azon feltételek, mellyeknek életökbe terjesztésére meghatalmazva vagyunk.“ E’ beszéd után tanácskozás tartalék, mellyben meghasonlások történtek, mert sokan keresztény vérnek tekintvén a’ görögöt, ontani nem akarták, hanem egyedül otthoni fogadásukat, a’ szentföld vissza szerzését, teljesíteni. Útnak is indultak sok keresztesek, és hajóra szállottak, hogy vitéz karjaikat inkább hazájuk védelmére megtartsák, mint