Regélő, 1833. október-december (1. évfolyam, 53-78. szám)
1833-10-27 / 60. szám
GO REGÉLŐ. pesten Vasárnap October 27k°n 1833. Megjelen társával együtt hetenkint kétszer Vasárnap és Csötörtökön. Fél évi díjja helyben 3 ft 12 xr boritéktalanul ; postán 4 ft pengőben. Budapestiek évnegyedenkint is válthatnak példányt boritéktalanul 1 ft 36 xr-jával. A’ folyóírásnak egyes száma 24 xr ; egyes kép 12 xr. p. p. I. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. Árpád Margit, Görög Császárné. (Végzet.) Késő vala már a békélő trombita harsogtatása. A’ mi megtörtént j Montferrat nem tehette meg nem történtnek. Nagy fáradtsággal és bajjal lecsillapittatott a’ sereg, és Dandolo, körülvéve nehány latin püspökkel, akkor emlékeztető őket a’ kereszténységre és összesereglésök szent czéljára. A’ nép mellyét vervén szemeit az égre vető, megcsókolá a’ keresztet, és mély csend szállott közökbe, mellyet a’szülők után siró gyermekek, ’s ezek után jajgató anyák, és tűzben haldokló öregek jajai viszhangzottak. Midőn a’vezéreknek értésökre esett, hogy a’ császár elfutott, és nincs kire a’trónus nézne, ők tevék magokat Konstantinápoly uraivá, és egész keleti birodalmat magokénak hitték. Montferrat a’ tábor elrendelését Dandolóra és Beaudouinra hagyta, maga pedig a’császári palotába sietett. Pamlagori nyugodva találó al két fejedelem-asszonyt, kiknek kevéssé bátrabb hangon adja értésökre, hogy a’ város csendesitésére foganatos rendelések tétettek, és folytató beszédét Margithoz fordulva: „Milly felettébb szánom felségedet, hogy illy körülményben rendelő az isteni felség a’ világ legszebb asszonyának hódulásomat tehetni. Szivem a’ tisztelettől elfogva legmélyebb esedezéssel engedelmet kérek ; bár állana hatalmamban , hogy felségednek legboldogabb sorsát vissza hozhatnám.“ Ekkor széles kardját markolván: ,,ime ez , a’ mi érdemem és életemet feltartja.“ Most azt csendesen a’császárné lábaihoz eresztvén monda: „Legyen ez záloga legmélyebb hódulásomnak!“ és a’ vitéz szép bálványa