Regélő, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-04-20 / 32. szám
32. im non no na dea IPHOmFISSI vasárnap április 20-án 1834» r - ■ ■ - ■ - ■ ——■ ------------------- . .. . .i - ■■ »a Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán 6 ft. pengőben. Képek nélkül egy ezüst forinttal olcsóbb. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóírásnak egyes száma 24 kr; egyes kép 12 kr. p. p. n--------—...................................— — .....—bé TÖRTÉNET és elbeszéllés. Senegalparti kunyhó. (Folytatás Úgy végeztetett volt, hogy ezen nyughelyét csak haj® halban hagyják el, de némelly utasok azon gyanúra vetődtek, hogy a’Maurok azért hozák őket ezen tanyájokba, hogy annál könnyebben kirabolhassák. Aggodalmokat közlötték a’ többivel is, mire nagy félelem fogá el majd csak valamennyit, ’s azért eltökélették, hogy azonnal útnak induljanak, Picard, noha ezen pusztaság lakóji nagyobb részének hűtelenségét ismerte, még is mindent elkövetett úti társai megnyugtatására, ’s annak elhitetésére, hogy az Arabok sokkal inkább tartanak a’senegali lakosoktól, hogysem a’ karavan megfosztása által magokat emezeknek boszigállására kitennék. De a’félénkeket semmi se nyugtathatámeg, ’s ez okból éj közepette ismét útnak eredtek. A’ Maurok, kik ezen felkerekedés okát azonnal kitudták, nem szűntek hites állításaikkal őket megnyugtatni , de midőn látnák , hogy a’ karavan vezérei el voltak tökélve a’ szállás elhagyására, tereh hordó szamaraikat ajánlók egész a’ Senegalig. Az állatok tehát bérbe vétettek naponként 12 frankért, azután a' tegnapi szerecsen kalauzokkal együtt útnak indultak. Achinet, kinek felesége beteg volt, nem kisérheté el a’ Picard-familiát, de ezt igen szivükre ajánló a’ kalauzoknak. Mivel Picard csak két szamarat bérlelhete ki háznépe számára, ő és három leánya Sarolta, Amalia, ’s Maria kénytelenek voltak gyalogolni. De a’tanyától egy kis távolságra a’ nemes lelkű Begnére, (az t. i. kinek a’ Picardiak már egyszer megmentésüket köszönök, midőn őket a’ többiek embertelenül a' pusztaságban hagyni szándékoztak) kényszerítő őket, hogy a’ magának bérlett szamarat fogad-