Regélő, 1834.július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1834-08-07 / 63. szám
„Nagy Isten! két egész napig várjak? Tehát holnap én fogok látogatóba jönni hozzátok szép barátnőim.“ „Nem nem — közbe szálló Janka gyorsan — az nem lehet; csütörtökön kedves keresztatyámnál fogok ebédelni, onnan majd erre jövök. Most megyünk, ne kövessen kedves úr, mert Janka büntetést kapna.44 „Büntetést! — kiálta Gyula haragosan — büntetést! ’s valljon ki merészelné ezen szelíd angyali teremtményt durva kezekkel illetni?44 Már is szerette Gyula szép Jankát, és most a’ szánakozás még magasabb fokra emelé e’ gerjedelmét,’s egyedüli forró óhajtása az volt, hogy minél előbb megnyerhesse imádottja szerelmét. Másnap Janka meglátogató keresztatyját a’ bisztrói jámbor lelkészt, ’s csak hamar megnyervén a’ tiszteletre méltó szelíd öregnek bizodalmát, megtudó imádott Jankájának házi körülményeit. Nevezetesen , hogy jámbor ‘s erényes magaviselete az egész környékben ismeretes ; de hogy mostoha anyja Márka a’ leggonoszabb teremtmény az egész vidéken. Gyula vérző szívvel halgatá ezt; pedig azon szörnyű helyeztetésről még csak fogalma se volt, mellyben szegény Janka sintődött, mint azt mindjárt látni fogjuk. Az erdész — Janka édes atyja — olly állapotban volt, hogy szeretett leánya nevelésére többet fordíthatott, a’mit meg is tett,’s igy az erdei leányka ritka műveltségre lépett. Tizenkét esztendős korában elragada tőle a’ kérlelhetlen halál jó atyját, ’s ezóta egész mértékben önté ki rajta bőszült mostohája régtől vissza tartott dühét. Márka soha se szerette leányát, ’s most annyival inkább gyűlölő azt, mivel fejledező csuda-szépségét irigy féltékeny szemekkel nézte, minthogy maga is, noha negyvenedik évén már rég túl lépett, a’szerelemről koránt se mondott még le. Gazdag özvegynek tartatván csak hamar több kérőji akadtak, ’s féktetlen szenvedélye éppen a’ legfiatalabb de egyszer’smind leggonoszabbhoz csatoló szivét ezek közül. Dovecz volt az, egy alacson termetű, de vállas izmos isiú, arcz-vonalmai és tekintete éppen nem gyanittaták az emberiség ellen megkeményült szellemét. Ez lett Márkának férje ’s a’ szerencsétlen Jankának kemény zsarnokja. Dovecz ezelőtt egyedül abból élt, mit, a’ kiváncsi utasoknak kalauzul szolgálván Gömör s a’szomszéd megyék