Regélő, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-10-18 / 84. szám
8». REGÉLŐ. IPIEOTOBSJ vasárnap October 18-án 1835. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évig liss. helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán fi ft. pengőben. A’ szerkezői hivatalban évnegyedenként ’s képek nélkül is válthatni példányt. A’folyóiratnak egyesszáma, vagy képe 12 kr. p. p. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLÉS. Somogyi képek. (Folytatás.) Napoleon-waterloo-i hosszú arczczal állottunk vagy inkább ültünk mi is a’ határdomb előtt bizonytalan elveket döntögetvén. Az egész vidék mágusi nimbusba öltözött, az az: a’ budapesti német újság rejtett szavaiba, és semmiképp sem akart szemeimnek ismeretes lenni; mig végre a’ kocsiról leszökvén egy szemüveges nyomos kémlelet után félig eldugott gyóa puszta, mint a" fátyol alatti márványkebel, kérkedék előttünk, és már bizonyos utat mutatott. Sárgáim vizesek voltak, mintha minden szerelemverseimet rájok öntöztem volna; az orvos hitlen főcsóválását ismétlő, midőn Ninám ellenző szájára tevén kezemet, őt tovább hajtani kértem. Végre még is, áthágván nehány csekély akadályokon,u. m. a’ tegnapi szél által kidöntött három fán, egy széles határárkon, tizennégy holdig levő taróföld megyéjén ’s a’ t. C s ö m e n d n é a’ postautra , vagy is inkább az afrikai homokpuszták egyikébe süllyedezénk. És mikor fogunk rajtad is örülni te embert és lovat kifárasztó csömendi és niklai postaút!? Mikor fog rajtad is megszűnni ezen menés haladás nélkül ? Mikor látunk kőrakásokat és útcsinálókat kövek ’s utcsinálók nélküli hosszú járásodon ? — Valóban a’ lüneburgi vagy gödöllői homok a’ mainál csak úgy férhet meg, mint a’ keszthelyi kőfaragó sirköve Thorwaldsen Apollója mellett: milly igen csekély és látszatlan az; milly nagy, és mély behatásé ez! A’ tájék, ha azon hypothesist állítjuk, hogy itt nincsen homok, nem kellemetlen. Az erdőhöz balról közelálló csinos és téves urilak, a’ nyárfák közül kimosolygó Nika — classicus Berzsenyink szülő helye — és a’távairól kéklő Balaton hosszú hegysorával, Szigliget, Csobáncz és Szentgyörgy megrázó emlékeivel furcsa ellenűséget mutatnak a’ jobbról lefáradó Somogynak komoly és gondolkodó magányaival. Állitsák kegynéim ! egy mákvirág arczú, égszemű, nyárfa termetű, életet és bájt lehelő csudaleány mellé, ki egy szóval éppen ollyan, mint kellem önnek, a’ hideg padlás-szobában egyedülies, bokros arczú béres-költőt, mint rágja el ma már kilen-