Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-08-04 / 62. szám
Pesteil csütörtökön augustus 4— 1936 Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben Jeepekkel 5 ft. borítéktalanul , postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p» ELBESZÉLI!S« Egy nyolczvan éves asszonyság vallomásai. ( Folytatás ) „Ezen elbeszélés felháborított,’s a’ hideglelés újra beállott. Nem tudom , ha a’ komornokné megbánta-e esevegőségét; nem feleltem neki; de hittem, hogy nyugtalanságom okát előbb tudta nálamnál. Akármint legyen, ő hallgatott, é s én követtem példáját. Csak néhány nap múlva hagyhattam el megint szobámat. Anyám igen jó volt irántam ; atyám csodálkozással tekinte meg, melly mintegy azt mondá, hogy meg nem f ighatja, miképpen tud egy 16 éves gyermek egy értelmes férjfiút lebilincselni, Néntép, kinek megbántott büszkesége meg nem bocsáthatá nekem azon elsőséget, mellyet magam sem mertem még elismerni, mindenféle keserű gúny beszédekkel illetett; de mind benyomás nélkül maradt reám; olly boldog voltam, ’s olly hálával eltelve a’ gondviselés iránt, melly engem annak adott, kit öntudatlanul észrevettem és szerettem; ’s meg vagyok róla győződve, hogy hosszú életemben semmi sem volt, mi ezen tiszta mennyei érzéssel, az első szerelem édes boldogságával, hasonlításba jöhetne. Hamar fellábadtam, ’s a’ grófot ismét látom. Kevés különbséget vettem észre magaviseletében, csak hogy az első napon, mellyen egymást először újra láttuk, egy pár kedveskedő szót intéze hozzám felgyógyulásomért. Meg volt illetődve, ’s feleletemet be nem várta; de azon tekintetet, mellynek első hatása olly nagy hatalmat gyakorlott szivemen, minden napon újra felleltem, minden napon gyengédebben. Velem több figyelemmel bántak; bátyám elárasztott kedveskedéseivel , ’s atyám is végre az lett, a’ ki volt. Két hónap mult el igy. Milly boldog voltam ! Boldogságomat gyermekded bizodalommal élém; nem sejtek gyötrelmet, pedig már nem valt messze tőlem. Egykor este a’ társasági teremben valék; pusztának lelém azt, mert ő nem volt ott. Valaki kérdést tön, mi lett a’ grófból. Atyám