Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-09-18 / 75. szám
75. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p. Pesten vasárnap September II— 1836. ■ ———gaMMMEM———« ELBESZÉLÉS. Emlék-könyv. (Végzett Igen gyönyörű júliusi korány volt, ’s én a’ nagy városi divat ellenére is elhagyván ágyamat, a’ Duna-partra sieték, a’ természet felséges templomában ezer gyönyörű tárgyon szemeimet legeltetendő. A’ fejelő hajnal legyőzé már a’ szürkület ködét, ’s első sugarai Gellérthegyünk ősz ormával csókolództak. — Egy aggott úrral szerelmeskedő deli leánykát képzeltem magamnak e’ szép képben, ’s felejtve a’ mindenségnek borzasztólag gyönyörű kellemeit, felkaczagék. — „Nádor“ indulóban vala, ’s én a’ gőzösnek kis kikötőjéhez sieték , nézendő a’ búcsúzó néptömeget; ’s ime meglepetésemre Szélfit is ott lelem. Éppen botjával a’ porban rajzolgatott, talán azt calculáló, hogy a’ keble mélyéből emelkedő sóhaj hány perez alatt juthat el szive ideáljához. „Barátom egész második Archimédet képzesz.“— igy szóllitámmeg az eszmék honában foglalatoskodót. Ő zavarodva feltekintett, ’s ,Isten hozott kedves Károlyom !4 rebegé. „Mit akarsz ezen szárny alakú rajzokkal? talán csak nem a’ gőzösnek erőmivét reformálod ?41 — folytatám mosolyogva tréfámat. ,Ne vesztegessük az egykor kedvelt, de már most utált humoristikával az elválás perczeit — válaszolatúsan — mert én indulóban vagyok. Az, kit a’ szerelem üldözőbe von, csak utazásban találhat némi nemű menedéket. — De talán barátom! nem is tudod, hogy nehány naptól fogva olly igen megváltozott sorsom? — Azon személy , kit én szivem felének választottam , már más boldogabbnak karjain érdeli perczeit; ’s a’ remény mécs, melly eddig létem homályos ösvényeire gyéren hintegeté sugarait, végkép kialudt. — Olvasd ezen levélkét—’s győződj meg felőle! B* Nyárelő ukán 1836. Kedves Kálmánom ! Megengedj! hogy olly sokáig hallgattam. Fél éve lesz már, hogy utójára váltánk levelet, ’s azóta néma csend közöttünk, mint