Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-10-20 / 84. szám
Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csötörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel á ft. boritéktalanul , postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p. Pesten csötörtökön October SO— 1836. ELBESZÉLÉS. Szökevény sorsa. (Folytatás.) A’ szerencsétlen Giabellit egy , a’ várostól két órányira fekvő, korcsmában találjuk, nem messze a’ párviadal helyétül, hol a’ secundansok egyike őt, a’ több mint félig tébolyodottat, vigasztalni igyekezék, mi alatt a’másik az öreg grófot tudósitá a’ gyászos történetről. Látjuk a’ szerencsétlen öreget setét éjjel a’ szükséges podgyászszal ’s egy hiv szolgával megérkezni és keserű szívvel elenyészett családi boldogsága utósó romját megtekinteni. Az öreg iparkodott beléje az önmegtartás szikráját lehelni. „Tudod — úgy monda — hogy a’ Spinosák nem fognak késni mindennek elkövetésére boszóroknak kitöltésében , ’s te a’ legroszabb állapotban, ha az ifjú marchese valóban meghalna, talán egész Európában sem lehetsz bizton. Igaz, hogy az öreg Alessandro nemesebb, hogysem ennyire üldözhetne; de a’ vad general, ki öcsését imádja, nem fog nyugodni, migel nem érend, ’s téged a’ törvénynek, engemet pedig kétségbeesésnek adand.“ A’ hajnal biborsugarait még alig kezdé keleten kifejteni, midőn Odoardo , nagy bátyja által legszükségesb podgyászokkal, német országba szálló levelekkel és váltókkal ellátva , megáldatva, hazájától már jótova járt egy hiv szolga kíséretében. De a’ Ticino partjaihoz érkezve , olly szándékkal, hogy majd a’ lago maggiorén hajóra szállanak, a’ szolga szerencsétlenségre lovárul leesett, ’s eléggé meg vala sértve, hogy legalábbis egy hétig fel nem gyógyulhatott. Csak uráért remegve kéré, kényszerité a’szolga őt, hogy útját valamelly vezetőnek segedelmével folytassa; ’s midőn Odoardo a’ földabroszt vizsgálná, szemébe ötlék az ortai völgy, mellyről neki Anselmo annyi szépet és jót mondott, ’s eltökélé magában útját ezen kevesbbé ismert tartományon keresztül folytatni Schweicz felé. De nem sokára okai támadtak a’ felbérlett vezetőnek nem hinni; azért azt a’ hegy aljában hagyá, reá bízván podgyászainak őrzését, ’s most egyedül folytató útját a’ hegyekre mászván, midőn számtalan fáradozás