Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-10-27 / 86. szám
86. Pesten csötőrtökön October 27— l§36. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul ; postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p. 0* AB» a ELBESZÉLÉS. Szökevény sorsa, Végzet. Midőn Odoardo gróf a’ sebesen visszazáródott ajtó megett magát mély setétségben látá, első foglalatossága volt a’ helyet, mennyire lehetett, megvizsgálni. Óvakodva bocsátkozék lejjebb és lejjebb, ’s nem sokára egy keskeny lépcsőre juta, melly mindenütt vastag szőnyegekkel leven beterítve semmi neszt sem bocsátott kifelé. E’ lépcső végre őt egyenes helyre vivé , melly hasonlag vala beszőnyegezve. Az első, mit itt talált, egy nyugágy vala, ’s mivel ez jelen állapotjában legszükségesb vala neki, legott helyet is foglalt rajta. Hallá ugyan távalról poroszlóinak lármáját és dörömböléseit, szive is egyszer másszor megdöbbent a’ netaláni fölfedezés gondolatánál; de lelki műszerei sokkal elgyengittettek, teste bágyadt vala, ’s nem sokára a’ természet segítvén rajta jótevő álomba szenderedett. Késő estve fölébredvén, és szemei a’ setétséghez szokottabbak levén, már jobban veheté ki körületét. Egy szobában volt ő itt, melly mindennel, mit csin és kényelem megkíván, el vala látva: úgy az egyik részen, a’ másikon pamlag, székek , asztal, a’ palló szőnyegekkel borítva. Egyik szegletből egy sugaracska hatott be, ’s Giabelli mindig nevekedő ujságvágytól kisztetve közelebb ment. A’ sugaracska egy kisded ajtócskának hasadékán hatott be , ’s midőn ezt a’ gróf kinyitá, egy a’ bokrok által kívülről láthatlanná tett ablak világosságánál négyszegű kőtáblákkal kirakott kávát láta, mellybe egy csőn által a’legtisztább forrás-viz csörgedezett. A’ falak körül mindenütt a’ déli égalj legszebb, legillatozóbb virágai diszlének; a’kúttal szemközti tűzhely, ’s a’ másik oldalon asztal állott, gyümölcsökkel, kenyérrel , hideg ételekkel és borral felteritve. A’ gróf az enyhítő álom után heves étvágyat érte, ’s valóban neki ült a’ kész asztalnak. „Hála Istennek, hogy ismét olly nyugodtan ül kegyed az ételnél“ — monda egy nyájas szózat, — ’S midőn a’ gróf meglepetve visszatekintett, Terkát látá mosolyogva az ajtóban állani. Gondolni