Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1837-01-26 / 8. szám

801 Pesten csötörtökön januarius Megjelen társá­val egy­ütt hetenként kétszer vasárnap és csötörtökön. Félévi díjja h­elyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegye­denként is válthatnak példány­t. A’ foly­óiratn­ak egy­es száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. A’ k­é­z f­o­g­ó. Kit olly hő lánggal Szeret szivem, O lányka, lelkem , O mindenem! Te­lítl-e nékem E’ szent napon Szerelmes, édes Menyasszonyom * GARAY. Már késő éj vala, midőn a’ névnapi mulatságról haza jövénk, ’s a’ báró örömest lépegetve háló­ tereme felé — monda jó éjszakát. Kora árvaságomat X. báró, közel rokon, gyámoló atyai gond­dal , és fáradsággal, mit ő, gyermektelen lévén, ’s bennem tekintve nemzetségem utósó sarjadékát, édes gyönyörűséggel foly­tata egész nőszülő koromig. ’S ek­kor szinte kedvetlen érzéssel emlékeztetvén ha­nyatló nemzetségemre, rövid nyilatkozással, házasságra kívánt vezet­ni. Én fiúi készséggel fogadám tanácsát, ’s m­egjön azonnal nevezve mátkám, a’ báró keblében már rég rejtve hordozott leányka, engem paradicsomi boldogságban részesitő. Dicséretével halmozá, ’s anyját az özvegy tanácsosnét, fiúi tiszteletembe ajánlá, mintha egészen meg volt volna győződve czéljának sikeres kiviteléről. — E­melk­a! drága szép Emelka! — sohajtám, ’s öröm-érzettel életém­ által gyámatyá­­mat bír gondoskodásáért. Ő sietve sietett velem Or­vosi­ékhez, hogy megismertesse Emelkát, ’s nagyobb lángra gyúlhassak iránta. Az özvegy tanácsosné szivesen fogadott minket, a’ báró által bemutat­­tatám, mint haza tért gyámfija, s Emelka szerényen üdvözlő. Arcza nyájas és szép volt, mint hajnal csillaga, mellyet barna hajfürtjei fé­lig födének­ el; szemei sötét színben tündöklőttek, ’s ajkai festő rózsa­ként mosolyogtak. Szóval, a’ leányka nekem megtetszett, ’s valósul­va látván a’ báró tüzes viseletein bői kívánságát, nyájas és szives jelek köztt hagyták­ el a’ tanácsosné lakát.

Next