Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-06-01 / 44. szám
44 PCStCIl csötörtökön junius %}1!LO 183*. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán 6 ft. pengőben. .Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. Romai képek. firma utó 1.) I. A’ forrón égető napnak utósó sugarai már rég letünkek Honiának fényes épűletekkel diszeskedő hét dombja megé. Setétes köd terültel a’ messze láthatáron, ’s a’ nagy természet szenderülésbe látszott merülni. A’ kevéssel előbb zajlott városban átaljános csend uralkodott, mit csak néha néha szakasztának félbe a’ gazdag vacsorákrul visszatérőknek egyes lépteik. Az ablakokrul egymásután enyésztek el a’ világok , ’s a’ setét fátyolba vont csendes éjt csak a’ fellegek alól ollykor előbukó hold és csillagok milliárd serege halványan világositá. Éjfél után lehetett. — Az éj sötét ködébül két alak fejlődöttki, szorgalmasan tógájába burkolva mindkettő. Érdekes beszédbe merülve látszottak lenni. Szavuk előbb elég hangos, később alig érthető lett, s most egyik két felé váló utszának sarkán állapodtak meg. ,Valóban Lucullus gazdag, ’s e’ mellett kellemes ember; mondhatom fényes vacsorát tartott !4 . szálló az első , egy szikár termetű, kinek kopott öltönyéből alig látszék ki veres hajú borzas feje; sárga, szeplős, beesett pofáji közül villám-sebességgel forgó fekete szemek tündöklének. ,Holnap Virginius lakomáját még díszesebbé készül tenni ; ’s valóban a’szép Virginia holnap talán fog találni sok hódolója közül egyet, viruló szűz keblére méltót!4 — E’ szókat csípős gunymosoly ’s egy jól czélzott vágó pillantat követé. „Ne kinézz tovább Clodius — viszontá a’ másik — különben esküszöm, Appiusban valamint igaz birádra, úgy legkegyetlenebb boszulóra is találsz; ’s ha kívánod , hogy alávaló, csalárd, hízelgő gonosz embernek ne tartsalak , irántam hűségedet tettel bizonyítsd.44 .Tettel? — no végre tehát elhatározod magadat! —Tettel? — igy már rég elértük volna czélunkat, ’s Appius e’ földön és az élők között legboldogabb. Tetszik-e tehát a minap említett kincset magadévá