Regélő, 1837. július-december (5. évfolyam, 53-104. szám)
1837-10-22 / 85. szám
85. Pesten vasárnap October 22— 18«$#. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap él csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben . Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. A* keresztanya. (Folytatása) De reménye nem teljesült, a’ következő nap elmúlt, ’s utána több is, és Madelon mind hiában várt. Josephina csak ritkán jött ablakhoz , utszára soha, vagy legfölebb vasárnapokon, midőn a’ komoly Roussel kisasszony oldala mellett templomba szökdécselt. Roussel Ilona elvei életmódjában alapos változást tettek. Nem olly némber volt ő, ki botlását erény álarcza alá kiváná rejteni; nem, ő valóban erényes volt, ha igaz türedelem a’ bűnt megsemmisítheti. Ilona hű szerelmének ’s egy alacson csábitó hizelgésének áldozatja lévén nyomora súlyát szive mélyébe süllyeszté; a’valláshoz nagyobb buzgalommal ragaszkodott, mint hajdan, ’s egyedüli reménye leánya volt, kit tiszta szeplőtelen életre kívánt nevelni. Csak meggondolása is, hogy egykor Josephina is eltántorodhatnék az erény ösvényéről, semmivé tehette volna a’ szegény anyát. Azért komoritált leányának mindinkább kifejlő szépsége; azért hulltak keserű könyűi, hogy a’ természet nézetét nem segité. Ah, milly örömmel tartoztatja vala el a’ templomba menéstől is, ha bűn nem lett volna. Oly gondolkozás mellett Josephina természetesen bús, korlátolt életet élt; már tizenöt éves Ión , mesterileg várt, kötött, hímzett, és szép pénzt keresett; még eddig nem hallott a’ deli szűz más hangot, mint szomorgó anyjáét; nem látott más arczot azon halavány fonnyadt tekinteten kívül, kit nénjének tartott. Ha koronként nehéz sóhaj szorultki Ilona kinzott melljéből, feltekintett ugyan Josephina, részvevő szemekkel nézvén az egyetlen, általa szeretett és ismert lényre, de okát kérdeni nem merészlé; mert bár szerető is Ilona, szigorúságától még is félt, így, a’ minden gyönyürtül elszigetelt, minden mulatságtól elzárt leánynak , nem maradt egyéb élvezete, mint a’ szolgálóval fecsegni, ki reggelenként megjelent, de ha csak szó fordult is elő, nem a’ húst, főzeléket, sót, iós-vajat tárgyazó, Ilona komorat tekintett a’ sze