Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1838-02-25 / 16. szám
Meertelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csilllirtökfin. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 16 % Festen vasárnap februarius 15,5— 1838. ELBESZÉLÉS. A’ Koszuló álorozás (Novella, németből.) Bizonyos napon Majland főtemplomából két fiatal leány lépettki. Az egyik, hogy föltarthassa ingadozó lépteit, kisérőnéje karjára támaszkodik. Julia a’ közel halálnak minden jelét hordá képében; ő húsz éves korában aszkótságban sinlődik, ’s csak kevés hetet élhete még. Julia tudá ezt; mert meghalld, midőn apjának mondá az orvos , hogy oda minden reménység, ’s az öreg pap , ki apját szokta naponként látogatni, ő vele úgy beszélt a’ mennyországról, mint valami honzul, mellyre neki most minden pillanatát ’s óhajtásait kell fordítani. ,Theodora! — szólít ő barátnéjához fájdalmas mosolylyal — látod minden erőm oda hagy. Ah! ha még vissza emlékezem a’ nevelőintézetre, hol megismertelek , mi másként volt ott minden! mi vidámon és gondtalanul futásánk ott a’ kertben, mint örvendénk a’ szép virágoknak, és a’ fönséges tavaszi levegőnek!4 „Az idő halad, édes Júliám — válaszolt Theodora — ’s töviseket hoz, mellyek sértenek, és szenvedelmeket, mellyek elölnek.44 Theodora olasz nő vala; szép, mint Raphael asszonyai. Elénk képzelő ereje , Dante költeményeivel táplálva, — kit minden költő között legtöbbre becsült, — korán a’ mély költői eszmék egy sphaerájába hozá őt. A’ szerelem még ismeretlen volt előtte ; keserű tapasztalások azonban characterének, a’ helyett, hogy gyöngítenék , bizonyos férfiias erőt kölcsönöztek. Anyját korán veszté el, apja pedig a’ csatatéren maradott, s ő Julia házába, mint ennek társalkodónéja, fogadtatott be. A’ két leány egymásnak legmeghittebb barátnéja lön, ’s fájdalommal látá Theodora közeledni a’ pillanatot, melly őt Júliától örökre megfosztja.