Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1838-06-03 / 44. szám
Megjelelt tárnával elfyütt hetenként kétszer vanHVnép és osntmitikan. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. hariléktalanuil , postani ft. pengőben, bulapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 1 2 kr. p. p. Pesten szombaton junius 3— ELBESZÉLÉS. Barátom tárcsájából. H E R W E G II után Nappal tikkasztó meleg volt. Az esti órákat még használni akaró, s a' tengerparton fris levegőt szívandó vezetőmmel Syrakuza falait oda hagytam. Csak hamar olly helyre érkeztünk, melly a’ legfölségesebb kilátással kinálkozék , 's mellyet egész vándorlásomban legérdekesebbnek találtam. Előttem emelt talapzaton egy fülkében istenanyának szobra állott. A’ fülkének egy része már omladozni kezdett. Tömérdek folyóka, repkény ’s iszalag izgágás irányban folyáazt körül; enyhe lebel ’s a’ haldokló napnak biborszegély-övedzte sugarai enyelgének a’ sötétzöld ernyőzetű levélkékkel, mellyeknek árnyékai a’ Maria-arczon tévedezének, de hozzá érni még eddig nem merészeltek. A’ távaiban Anna füstoszlopait láttam, mellyeket a’ hanyatló nap bucsú-sugarai helylyel helylyel bíborba öltöztettek. Előttem a’ végetlen tenger nyult el, nyugodtan mint a’ kék ég, mellynek képét most szeliden visszatükrözé; nyugodtan mint a’ szenderegni készülő természet, nem zavartatva a’ hangyabolyként zsibongó embertömeg foglalatos kezeitől, és szemeim, mennyire a látkört megjárhaták, csak négy öt hajót pillantanak meg. De mi volt az Atna, nap, tenger azon angyal fő mellett, ki családjával a’ madonna előtt térdelt. Szemei sötétkékek valának, mint az előtte elterült tenger; égetők, mint az Atna megett lehanyatló nap; ’s mint később megtudám, szive is a’ forrongó vulkánhoz hasonlított. Ajkai félig nyitva voltak; ő imádkozott. Ah, de ez ima mellett legtüzesebb érzéki kéj enyelgett a’ fakadó rózsabimbóajkakon. Kezeit, mellyeknek bőre átlátszó gyöngéd vala, görcsösen redőlé össze; ’s ő maga egész testében reszketett. Csak hamar átláttam, hogy e’ hölgy nem közönséges buzgólkodóné. Szemei a’ kőszoborról koronként le- és a’ távaiba néztek, olly vágygyal, olly igézőleg, hogy ha túl az Atnán állok, vagy tenger mélyében fekszem is, sugaraikkal kiszállítottak ’s magukhoz húztak volna. E’ szemek ollyas mit vesztettek el, mit egy madonna sem adhat vissza.