Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)

1838-06-03 / 44. szám

Megjelelt tárnáva­l elfyütt hetenként kétszer vanHVn­ép és osntm­itikan. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. hariléktalanuil , postan­­i ft. pengőben, b­u­lapestiek évnegyedenként is vált­hatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 1­ 2 kr. p. p. Pesten szombaton junius 3— ELBESZÉLÉS. Barátom tárcsájából. H E R W E G II után Nappal tikkasztó meleg volt. Az esti órákat még használni aka­ró, s a' tengerparton fris levegőt szívandó vezetőmmel Syrakuza falait oda hagytam. Csak hamar olly helyre érkeztünk, melly a’ legfölségesebb kilátással kinálkozék , 's mellyet egész vándorlásom­ban legérdekesebbnek találtam. Előttem emelt talapzaton egy fülké­ben istenanyának szobra állott. A’ fülkének egy része már omladozni kezdett. Tömérdek folyóka, repkény ’s iszalag izgágás irányban folyáazt körül; enyhe lebel ’s a’ haldokló napnak biborszegély-övedzte su­garai enyelgének a’ sötétzöld ernyőzetű levélkékkel, mellyeknek árnyékai a’ Maria-arczon tévedezének, de hozzá érni még eddig nem merészeltek. A’ távaiban Anna füstoszlopait láttam, mellyeket a’ ha­nyatló nap bucsú-sugarai helylyel helylyel bíborba öltöztettek. Előt­tem a’ végetlen tenger nyult­ el, nyugodtan mint a’ kék ég, melly­­nek képét most szeliden visszatükrözé; nyugodtan mint a’ szendereg­­ni készülő természet, nem zavartatva a’ hangyabolyként zsibongó embertömeg foglalatos kezeitől, és szemeim, mennyire a­ látkört megjárhaták, csak négy öt hajót pillantanak­ meg. De mi volt az Atna, nap, tenger azon angyal­ fő mellett, ki családjával a’ madonna előtt térdelt. Szemei sötétkékek valának, mint az előtte elterült tenger; égetők, mint az Atna megett leha­­nyatló nap; ’s mint később megtudám, szive is a’ forrongó vulkán­hoz hasonlított. Ajkai félig nyitva voltak; ő imádkozott. Ah, de ez ima mellett legtüzesebb érzéki kéj enyelgett a’ fakadó rózsabimbó­­ajkakon. Kezeit, mellyeknek bőre átlátszó gyöngéd vala, görcsö­sen redőlé össze; ’s ő maga egész testében reszketett. Csak hamar átláttam, hogy e’ hölgy nem közönséges buzgólkodóné. Szemei a’ kőszoborról koronként le- és a’ távaiba néztek, olly vágygyal, olly igézőleg, hogy ha túl az Atnán állok, vagy tenger mélyében fekszem is, sugaraikkal kiszállítottak ’s magukhoz húztak volna. E’ sze­mek ollyas mit vesztettek­ el, mit egy madonna sem adhat vissza.

Next