Regélő, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)

1839-05-26 / 42. szám

* ELBESZÉLÉS. A* tüzbolt. Olasz novella. Sajkák , álarczok , gyilkok, kinpad , méreg, — ezek minden történetednek elemei, Velencze­i .Jól tudom, fiam —monda az agg Carucchio — hogy M o r e n t­a - i grófnál holnap nagy ünnepély tartatik , de a’ szár­nyas oroszlányra­ ....*) „Uram, a’ herczeg — felesé az ifjú — éppen olly gyengéd, mint nagylelkű; ’s midőn sajkáján evezek, látom, milly tekinte­tet lő vet a’ legszebb lányra, mellyben egy tűz44...» .Hallgatás jobban illik hű szolgára, mint illy beszédek; ’s tudd, hogy illy fecsegő leselgőket bizonyos helyek várnak, mellyek hőbbek, mint délköre’ kövek. Ne feledd, hogy Mio­llano barátodnak szerencséje volt e’ tűzbörtönök egyikében lelkét kile­helni ; mert egy drága ékszerre ismert egy leány hajaiban.­ „Igaz, atyám! de annak ura nem volt Antal, a’ regolai herczeg; ’s ha mindent jól megfontolunk, még nem is bizonyos, hogy a’ puffadt test, mellyet kifogónk, Miostano volt.44 .Ti minden szentek! — ha még kétled e’ történetet, úgy magukhoz az izzó kamrákhoz folyamodj. Mi engem illet, inkább szeretek hűvösben lakni. A’ viszontlátásig! — mert ott alant lá­tom egyikét szokott utazóimnak.­ E’ szavak után eltávozék az öreg sajkás a’ márvány lép­csőtől, kettőztetett evezőveréssel. A’ másik ifjú ember athleta termetű volt , szabályos szép arczvonalakkal, mellyekben még is némi komor kifejezés vala ol­vasható. Midőn az öreg sajkás őt elhagyó, levette sipkáját bar­­nult homlokáról, és szellőzködvén igy szállá : Millyennel sz. Mark. evangélistát, Velencze védszentjét festik. 42 » ip© Pesten vasárnap május Sz61. 1939. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csü­törtüki­n. Fél évi ilirja helyben képekkel 5 l­ t. boritéktalanul; postán 6 ft. pengőben Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p.

Next