Regélő, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)

1839-05-30 / 43. szám

Megjelelt tárnával eltyi­tt hetenként kétszer vasárnapi és zsötörtitkán. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. hm­­léktalanuil; postán ti ft. pengőben l­udiipestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p. 43 ELBESZÉLÉS. g19 tuixholt. ( Folytatása• ) Széles és magas volt a’ terem, mellybe napfény soha sem ha­tott ; a’ természetes világ lámpák által pótoltaték. Erős, majdnem vasfalak okozák , hogy a’ tanácskozásnak bárminő tárgyát innen kihallani soha sem lehetett. A’ padozat több egymásfölötti szőnyeg­gel volt beterítve, kivévén egy, körülbelül tizenkét lábnyi átmé­rőjű helyet. Olly borzasztó dolgok végeztettek e­ teremben, hogy a’ vér székelése megszűnik ereinkben, ha csak visszagondolunk. Egy mellék -­szobában tartattak ama minden képzelhető szerek, mellyekkel szétfeszítek az idegeket, marczangolták a’ testet, elda­­r­rabolták a’ csontokat, — ha t. i. Valaki a’ velenczei zsarnokságot tettleg vagy szóval megbántotta. A’ tizenkét lábnyi tér fölnyitható volt; ebbe vetteték az elítéltnek félholt teste, mellyet egy irtózatos gépely a’ fenéken, a’ leesett tárgy által mozgásba hozattatván, ato­mokká változtatott. Egy csiga-lépcső, mellyet kárpit-ajtó rejte, ha­rang idomú, egészen vasból készültt szobába vezetett, melly nem volt olly magas, hogy benne állni lehetett volna. Ez alatt kemencze vala. Setét volt e’ hely, ’s az elitélt mez nélkül záraték bele. Kez­detkor az itt tartózkodás híresnek látszik neki, de lassan annyira m­egmelegül az, hogy a’ hőség tikkasztó lesz, ’s a’ vér rendkívüli sebességgel tolul a’ fejbe. Nem sokára szellő bocsáttatik a’ harangba, ’s az áldozat könnyebbülve lehet. De ezután ismét fojtó lesz a’ me­leg ; a’ padozat tüzesül; a’ szerencsétlen föl- fölszökel, bőg, tagjai ellankadnak, idegei kiszáradnak — még egy két perez, ’s a’ halál eljő szabadítani, jót tenni. — De nem! — a’ kínzóknak ügyes dühe el tudá a’ hamar véget halasztani. A’ tüzes vaspadozat félrevonatta­­tik, ’s jéghideg márvány-tábla jő helyébe, mig fölülről nagy viz­­cseppek esnek az áldozatnak gőzölgő sebhelyeire. Ez sem tart soká; elhuzattatik a’ márvány, az elitért ismét izzó vasra esik. Rettenetes kiáltás jő a’ kinzottnak melljéből; görcsös vonaglásokban hentereg

Next