Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-10-20 / 84. szám
a’ lépcsőkön jőve) , ’s elhagyá a’ házat, ollykor, ollykor félénken körültekintve, mintha rém űzné. Az elbámult pinczér, ki a’ levest, melly ruháján volt, sokkal inkább szereté vala gyomrában , kérdé Henriket, mi történt, de ez minden felelet helyett tudni kiváná vallyon a’ borbély urnái helyén van-e minden a’ felső emeletben. Louis erről éppen mit sem akart tudni, ’s igy a’ talány a’ borbély ijedtségéről mostanság megfejtetlen maradt, de a’ szakál Louis művészi keze által elválasztatott urától, ’s ez jó kedvvel költvén el ebédet, most az egyszer leves nélkül benle a’ már ismét befogatott kocsiba, ’s elutazók, nem gondolva vissza az éppen most történt kalandra. Louis úr kíváncsiságára nézve megérdemlé, hogy nő legyen. Alig tünt el szemei elől a’kocsi, midőn már ő is kandiságát kielégítendő sebes léptekkel átfutott az utszán , a’ borbély komát fölkeresendő. A’ kereséstől megkiméltetett ugyan , mert ő a’ borbélyt ez előtt palaczk mellől hivá, ’s igy biztosan hivé őt most ismét ott találhatni. Nem is csalódott, mert Ivóka ur csapszékében hallgató komáktól környezve ült a’ borbély. Éppen jó időben jelent meg Louis ur a’ magyarázhatlan ijedtség okát megtudni. , Mint mondom, komám uraim! — szavalá a’ most ismét bátorrá lett borbély — mint mondom. Tegnap ugyan azon időben, mellyben ma a’ zöld hegybe hivatám egy idegennek szakásét levendő. Megtevőm , mi tisztemé volt , ’s egy szőröcske sem maradt arczán. Azonban képzeljék ijedségemet! midőn ma oda jövök, a’ tegnapi urat ismét olly szakállal látom, mellyen legalább is 3—4 hétig nem volt borotva. Eleintén megütközöm, ’s hívém, hogy a’ szakál hamis, de csak hamar meggyőződtem, hogy olly igazi az, minő csak valaha becsületes emberfi állán nőtt. Most hirtelen önkénytleni borzadás lepett meg a’ rettentő ember előtt, ’s azért — mért is tagadnám? — sebes futásban keresék menedéket. No’s , kérlek drága komáim ! határozzátok el, valljon ez úgy van-e, mint kellene, vagy nem sokkal inkább világosabb-e, hogy az idegen, ör... — Isten légy velünk ! vagy legalább szövetségben van vele. Mi alatt a’ komák hangosan felszóllottak e’ vélemény mellett vagy ellene nyilatkozandók , Louis ismét zöld hegyébe siete, ’s ott mint jó keresztény a’ sörpénzt, mellyet a’ szakálhőstől kapott, sötét helyre löké, hogy e’ bűnpénzt egy ember se használhassa. II. Kedvesen vett bal szerencse. Henrik mit sem gyanítva a’ személye felőli annyira káros véleményekről, utazásának czélja, a’ dús kereskedő város felé szü