Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)

1839-08-04 / 62. szám

Megjelelt társával együ­tt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. ha­lléktalanul, postán lift. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 62 Pesíen vasárnap augustas 1839. ELBESZÉLÉS. Gr i s e­­­l d­. Eredeti novella. JÁMBOR GÉZÁTÓL. A' 14-ik század számtalan bem­illongásoknak tanúja volt. Ek­kor kerekedett­ fel sok erőszak által az úgy nevezett Mátyusföld is, a' sok komor történeteknek szülőhelye, mellynek határain egy ideig honfivér­ bélyegezte haragos-veres pipacsokat rengetett az át­kok szele, jeléül a’ hatalmas birtokos zsarnokságának , kinek mar­­czona kezei alatt véres kenyeret falt a’ szegény jobbágy; a’ há­borgatott haza pedig mint érzékeny anya jajdult­ fel elkorcsosult gyermeke fajtalanságán. De Csák Máténak, Szabolcs ádáz unoká­jának , keble duzzadó örvény, benne pedig a’ szív­e halálos szírt vala. A’ nép fájdalmai keményebbé, a’ romai átok pedig irtó­­zatosbbá tévé őt. Határtalan kénye bitorlá a’ királyi jogokat; a’ lakosokat szigorú adóval zsarolta; tetszése szerint pénzt veretett; udvari méltóságokat osztogatott, ’s magát független fejdelemnek tartván, mint haza szörnyetege ádázkodott embertársain. Máté ellensége volt Robert Károly magyar királynak. E’két férfiú csak lényegileg, t. i. szellemre és anyagra nézve hasonlított egymáshoz; mert mindegyik ember volt, de lelkek működései el­lenpontiak valónak, ’s ebben annyira különböztek egymástól, mint világosság a’ sötétségtől, mire nézve nagyon kü­lönbözőleg is hatot­tak a’ közjóra. Máté mint nehéz felleg borongott; Robert, mint jótékony nap ragyogott a’ magyar égen. Még is e’ nagy különség daczára mindegyiknek elég számmal voltak pártolói, védelmezői. — Máté hívei köztt nem utósój helyet foglalt az öreg Dorgó, Károlyéi köztt pedig Bendy Géza. Egy júniusi délután vadászat közben magányosan bolygott Má­té a’ trencséni hegyek köztt. Fellengő vágyai a’ magyar korona körül szédelegtek; gondolatai sötétek valának , mint csillagtalan és palástja; tervező feje zordon melljére csuklott­ le, mintha egy or­szág nehézkednék reá; szemei égtek, mint bűn a’ lélekismeret alatt.

Next