Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-10-20 / 84. szám
Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évig Ujja helybe képekkel 5 ft. baritéktalanuil, postán 6 ft. pengőben, b budapestiek évnegyedenként is válthatna példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 84 Pesten vasárnap October 201839. 1 léé . .................'■ ■■ ' ■■ ELBESZÉLÉS JE] 11 e n vn o ti a s. (Novella.). Igen, vagy nem ? Prr! kiáltá a’ postakocsis, ’s egy könnyű utikocsi állott meg a' városka egyetlen vendéglője előtt. A’ kocsi ura, Wildungen Henrik, sebesen ugrott ki onnan ’s egyenesen a’ házba. Azután szobát nyittatott, ’s elfáradva a’ hosszú út által , leveté magát a’ kérelmes kerevetre, lankadt tagjait kinyújtandó. De természeti nyugtalansága nem soká hagyá őt e helyzetben. Felugrókt , és fel ’s alá járkált a’ szobában, további útja ’s hasznos kereskedési vállalata tervét fejében kidolgozva. Nagy sietséggel utazott egy hatalmas kereskedő ház ügyében , ’s már hetek óta nem engede magának nyugtát. Hiányzó ideje már annyira megnövesztő szakásét, hogy Henrik alig ismeré meg magát, midőn a’ szobában járogatva véletlenül a’ tükörbe pillantott. • „Ég légy velem! — kiáltá meglepetve — nem ollyan-e külsőm, mint madár ijesztőé? Na, most nagyon jól képezhetné a fifta precht szolgát , vagy jó lennék a’ gyermekek ágyba ijesztőjének.44 — Ezután ajtóhoz ugrék, 's kiáltá: ,,hej ! Mátyás! Mátyás!*4 .Mit parancsol nagyságod.'4 — kérdé a’kész szolgálatú pinczér. „Borbélyt kívánok , de sietve , mert tüstént tovább utazom.44 .Parancsolata azonnal teljesül!4 — mond a’zöld kötényes férfiú sietőleg, ’s leugrált a’ lépcsőkön. Henrik alig méré át néhányszor a’ szoba hosszát, midőn műhelyi zacskóval hóna alatt, ’s meggörbedt háttal belépe a’ borbély, ’s tüstént készületeket tön a’ nagy fontosságú munkához. De alig lépett közelebb a’ várakozó Henrikhez (most először nézé meg őt pontosan) , midőn hirtelen mintegy kővé válva megállóit előtte. Aggály ’s meglépés fejezék ki magukat arczán , de kevés idő múlva tökélyesen győzött az első. A’ szappanmedencze kiesik reszkető kezéből: — „minden jó lélek !44 — kiáltá, ’s föltartóztatlan kirohanván az ajtón, fellöké a’ pinezértki éppen levessel kezében