Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-05-28 / 43. szám
szépségeit mind a’ négy égtájon , kénytelen vala még is megváltani, hogy kellemesbet, bájosabbat nem igen láza. — Valeria ismét önrészéről szép rokona és egy a’ zárdában levő festett lovagi kép közti szokatlan hasonlatosságot talált; ’v igy hinté el Amor a’ korcs gyomot a’ tiszta búza közti e’ szent falak ’s magányba vonultt lakói daczára. III. A’ lovag is, habár harmincz hat éven már túlhaladt, egyike volt a’ legkellemesb és szeretetre méltóbb férfiaknak, kiket bármikor keresni kellene. — Külsején általán semmi kivető nem volt; azonfelül számtalan , ’s eddig, mint az életben lenni szokott, éppen nem igen örvendetes tapasztalásai ellenére, nem veszté el kedélyének azon gyermeki vidámságát, melly leginkább szokott sziveket hóditni ’s lebilincselni. — Minde’ jelessége mellett még is mindeddig nem lépett szorosabb úgy nevezett szív-viszonyba. — Véralkatában feküdt-e ez, vagy általán abban, hogy szabadabban szereté élni, elég az hozzá, ő nőkkel leánykákkal majdnem felesleg játszadozott, enyelgett anélkül, hogy egyike vagy másikához nagyobb érdekkel viseltetnék. Már mint második Orlando Amor győzhetleneknek hiresztelt fegyverei ellen magát biztosítva hivé, midőn Valeria tekintete rövid idő alatt jobbra tanitá. — A’ jégveszély esb óra számára jelen volt. Ha ezt a’ lovag maga azonnal átlátta, ’s értette, annál kevésbbé vala erre képes Valeria. — Először érzé szivét ekképp’mozgásba jőni, ’s vérét illy lángokra lobbanni. — Mind eddig a’ békés kolostorban nyugodtnak , boldognak érzé magát; most látá a’ leplet szemeiről lehullani, és az előbb neki olly kedves szent falak közti most nagy ijedelmére nem másra, mint nyomasztó fogságra ismert. — De az öreg M o r a n v il i e , ki az egészen át a’ bizalmasnak szerepét ölté magára, rövid idő alatt jobbat tudata vele, és igy hamar kibékült magával. IV. Minthogy a’ szeretők egybekelését mi sem akadályozá , az hamar véghez is ment. — Mint várhatók, első hónapokon át gyönyörök áljában úszott a’ lovag. — Ő fiatal neje tekintetétől látszott életet nyerni , ’s veszve hivé a’ napot, mellyen neki bármivel nem kedveskedheték. — Valeria, részéről, mint közönségesen fiatal nők, mennyét találta férje karjai köztt; szenvedélye is iránta napról napra inkább ’s inkább fejték ki. — Továbbá szerencséjének is, mellyet jobbatlán szelíd kedélyének ’s élénk képzetének köszönhete , melly minden éldeletet vele