Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1840-05-28 / 43. szám

szépségeit mind a’ négy égtájon , kénytelen vala még is megválta­ni, hogy kellemesbet, bájosabbat nem igen láza. — Valeria ismét önrészéről szép rokona és egy a’ zárdában levő festett lovagi kép közti szokatlan hasonlatosságot talált; ’v igy hinté­ el Amor a’ korcs gyomot a’ tiszta búza közti e’ szent falak ’s magányba vonultt la­kói daczára. III. A’ lovag is, habár harmincz hat éven már túlhaladt, egyike volt a’ legkellemesb és szeretetre méltóbb fér­fiaknak, kiket bár­mikor keresni kellene. — Külsején általán semmi kivető nem volt; azonfelül számtalan , ’s eddig, mint az életben lenni szokott, éppen nem igen örvendetes tapasztalásai ellenére, nem veszté­ el kedé­lyének azon gyermeki vidámságát, melly leginkább szokott szive­ket hóditni ’s lebilincselni. — Mind­e’ jelessége mellett még is mindeddig nem lépett szorosabb úgy nevezett szív-viszonyba. — Vér­alkatában feküdt-e ez, vagy általán abban, hogy szabadabban sze­reté élni, elég az hozzá, ő nőkkel leánykákkal majdnem felesleg játszadozott, enyelgett a­­nélkül, hogy egyike vagy másikához na­gyobb érdekkel viseltetnék. Már mint második Orlando Amor győzhetleneknek hiresztelt fegyverei ellen magát biztosítva hivé, midőn Valeria tekintete rövid idő alatt jobbra tanitá. — A’ jég­veszély esb óra számára jelen volt. Ha ezt a’ lovag maga azonnal átlátta, ’s értette, annál kevésb­­bé vala erre képes Va­leria. — Először érzé szivét ekképp’moz­gásba jőni, ’s vérét illy lángokra lobbanni. — Mind eddig a’ békés kolostorban nyugodtnak , boldognak érzé magát; most látá a’ leplet szemeiről lehullani, és az előbb neki olly kedves szent falak közti most nagy ijedelmére nem másra, mint nyomasztó fogságra ismert. — De az öreg M o r a n v il i e , ki az egészen át a’ bizalmasnak szerepét ölté magára, rövid idő alatt jobbat tudata vele, és igy ha­mar kibékült magával. IV. Minthogy a’ szeretők egybekelését mi sem akadályozá , az hamar véghez is ment. — Mint várhatók, első hónapokon át gyönyörök áljában úszott a’ lovag. — Ő fiatal neje tekintetétől lát­szott életet nyerni , ’s veszve hivé a’ napot, mellyen neki bármi­vel nem kedveskedheték. — Valeria, részéről, mint közönsége­sen fiatal nők, mennyét találta férje karjai köztt; szenvedélye is iránta napról napra inkább ’s inkább fejték­­ ki. — Továbbá szerencséjének is, mellyet jobbatlán szelíd kedélyének ’s élénk képzetének köszönhete , melly minden éldeletet vele

Next