Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1840-01-16 / 5. szám

Mezjelen Váriéval együtt hetenként kétszer vasárnap és csü­törtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 3. Pesten csötörtökön január 16-án 1840. ELBESZÉLÉS. A.* hüszi­­i­letlen gyémánt. ( Folyt utasa.) Két negyed múlva, hidegen mint télutói természet, gond nél­kül mint a’ maroccoi deg, sétált a’ városligetben a’ két barát; Dembinek köpenye alatt kard, övében pisztol. A’ távaiban három négy alak tünedezett a’ reggeli köd ho­mályából ; a’ sárga ur jelt adott, ’s a’ két ellenrész egymás ké­pébe bámult. — Cseri oldala mellett egy hosszú sovány ember állt: egy vén kard, elég goromba, elég vad; Gombási mellett egy má­sik, a’ rejtvények bizonyos neme; arcza becsületesnek is, igaznak is illő; ajkain gunymosoly ’s a’ szánakozás bizonyos neme ült; szemei vad lángot, szelíd meleget löveltek; mostani valóján bizony­talanság , határozatlanság ömlött­ el; ez Gombási segédje, ’s első szóllalt­ meg; hangja fenyegetőleg tréfás. ,On Mars jegye alatt születhetett— mondá Dembihez — vagy a’ gunyisten volt kereszt-apja, hogy hibáit illy kettősen kell leró­nia. Sok szerencsét uram a’ viadalhoz! Kegyetek pedig, lelkem­re mondom, aligha roszul nem számoltak. Ez az ollyan, mint a’ tes­tesült Hercules, ’s szemei csörgő kígyóként bűvölnek. De a’ do­loghoz ! — Cseri és Gombási urak megegyeztek abban, hogy egyi­­kök elég ön helytelenségeit becsületharczban megbüntetni, ön vak­ságát megvilágitni, vagy , ha úgy akarja, világát megvakitni; vá­lasszon tehát közülök, mellyikkel vívja e’ dicső harczot.4 „Egyikkel sem — felesé Dembi nyugodtan — de megjelentem , önöknek szemökbe mondani, nem tartom méltóknak, hogy kardom vérüktől legyen festve.“ „,Mennykő és villám — kiáltá Gombási — vívj vagy tüstént felnyársollak !“‘ Cseri földre veté szemüvegét, széttiprá — azután felszedé a’ darabokat, zsebébe dugá, kezeit összetette, ’s kihivólag nézett. Dombi merően állt, mint vas, hidegen mint jég. „„Megijedt!““ — sugá a’ relvényes segéd.

Next