Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-01-16 / 5. szám
Mezjelen Váriéval együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 3. Pesten csötörtökön január 16-án 1840. ELBESZÉLÉS. A.* hüsziiletlen gyémánt. ( Folyt utasa.) Két negyed múlva, hidegen mint télutói természet, gond nélkül mint a’ maroccoi deg, sétált a’ városligetben a’ két barát; Dembinek köpenye alatt kard, övében pisztol. A’ távaiban három négy alak tünedezett a’ reggeli köd homályából ; a’ sárga ur jelt adott, ’s a’ két ellenrész egymás képébe bámult. — Cseri oldala mellett egy hosszú sovány ember állt: egy vén kard, elég goromba, elég vad; Gombási mellett egy másik, a’ rejtvények bizonyos neme; arcza becsületesnek is, igaznak is illő; ajkain gunymosoly ’s a’ szánakozás bizonyos neme ült; szemei vad lángot, szelíd meleget löveltek; mostani valóján bizonytalanság , határozatlanság ömlött el; ez Gombási segédje, ’s első szóllalt meg; hangja fenyegetőleg tréfás. ,On Mars jegye alatt születhetett— mondá Dembihez — vagy a’ gunyisten volt kereszt-apja, hogy hibáit illy kettősen kell lerónia. Sok szerencsét uram a’ viadalhoz! Kegyetek pedig, lelkemre mondom, aligha roszul nem számoltak. Ez az ollyan, mint a’ testesült Hercules, ’s szemei csörgő kígyóként bűvölnek. De a’ dologhoz ! — Cseri és Gombási urak megegyeztek abban, hogy egyikök elég ön helytelenségeit becsületharczban megbüntetni, ön vakságát megvilágitni, vagy , ha úgy akarja, világát megvakitni; válasszon tehát közülök, mellyikkel vívja e’ dicső harczot.4 „Egyikkel sem — felesé Dembi nyugodtan — de megjelentem , önöknek szemökbe mondani, nem tartom méltóknak, hogy kardom vérüktől legyen festve.“ „,Mennykő és villám — kiáltá Gombási — vívj vagy tüstént felnyársollak !“‘ Cseri földre veté szemüvegét, széttiprá — azután felszedé a’ darabokat, zsebébe dugá, kezeit összetette, ’s kihivólag nézett. Dombi merően állt, mint vas, hidegen mint jég. „„Megijedt!““ — sugá a’ relvényes segéd.