Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-03-26 / 25. szám
Megjelelt társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p Pesten csütörtökön martius 20-án 1840« ELBESZÉLÉS. Egy örült naplójából. ( Vége.) Martius 86-kán nap és éj köztt. Ma jött a’ pedellus, ’s felszóllitott a’ cancellariába menetelre, minthogy már három héten túl maradtam el a’ hivatalból. Tréfából elmentem. A’ főnök azt gondolta , hogy őt köszöntem, magamat pedig menteni fogom; de én egykedvűleg, sem kegyelmetlenül sem hódolólag, néztem reá, ’s helyemre ültem, mintha mi sem történt volna. Nézdeltem a’ cancellaria holmiját, ’s gondoltam ,és ha tudnák, ki ül közttök! Ah édes Istenem, milly zűrzavar volna az! És a’ főnök is éppen olly mély hajtással köszöntene , mint most az igazgatót.4 — Egy papírt, nem is tudom, mi neműt toltak előmbe, hogy belőle kivonatot készítsek, de én meg sem illettem. Kis idő múlva minden mozgásban volt: susogák, az igazgató jó. Sok tisztviselő igyekezett szeme elébe kerülni: én csendesen maradtam. Midőn a’ mi osztályunkhoz került, mindnyája gombolózott, én éppen nem. Puff! egy igazgató! s én felkeljek előtte? Soha sem! Micsoda igazgató ő ? — Csak dugó és nem igazgató ; egy mindennapias , közönséges dugó, melylyel üveget dugdosunk. Különösen nevetséges volt, midőn egy papirost, aláírás végett elembe toltak. Ők azt hitték, hogy mint máskor, a lap aljára irom nevemet, átnézte ez ’s ez. Igen, ha bolond voltam volna ! Nem , felülre , hova az igazgató szokta magát irni , rajzolom : „nyolczadik Ferdinand.44 Milly ünnepélyes csend terült el! Hanem én csak kezemmel intettem, ’s mondám: „Nem kívánom semmi jelét a’ hódolatnak !44 ’s ezzel távoztam. Innen egyenesen az igazgató lakába mentem. Nem volt honn; az inas nem akart beereszteni, de én jól oda mondtam, úgy hogy füleit leereszté, s hallgatott. Egyenesen a’ toilette-terembe lopództam. Ő éppen tükör előtt ült, felugrott ’s visszavonta magát. ’S még sem mondtam neki, hogy spanyol király vagyok. Csak annyit mondtam, hogy olly szerencse környezi, millyet nem remélt, ’s hogy