Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-08-02 / 62. szám
500 házat visznek , pompás mulatságokat adnak idegen erszényből, önbecsületjük rovására — ez alávalóság.4 „Atyám ! ki mondta azt önnek ? — kiáltok hevesen — ez nem igaz : koholmány , rágalom.44 .Nem — az én kedves Gutdauerem nem rágalmazó.4 „Úgy — hát Gutdauer ? — Gutdauer hazudik, rágalmaz.44 .Ne vádolj olly embert, ki sok éven keresztül szüntelen igaz és hű volt; ki téged karjain hordozott, szeret, ’s miattad aggódik , mint tulajdon gyermeke miatt.4 „Atyám lehetlen. De még is mit mondott önnek Gutdauer?44 .Azt, hogy báró Brandt, ki a’ leányt szereti, ’s kinek a’titkos tanácsnokné leánya kezét meg is ígérte, gondoskodik az egész házról, mióta a’ városban laknak. Atyámnak e’ szavaira egészen oda lettem; ott akartam hagyni azon pillanatban, hogy Amáliához siessek tőle fölvilágositást kérendő. De ő megfogván kezemet, zavarodásomtól fölindittatva szelíd hangon igy beszélt tovább: ,Mire való hát e’ tréfaüzés veled ? Minek kecsegtetnek téged, ha a’ báró bírja már a’ leány kezét, és ha nem—miért fogadják el jótéteményeit? — hogy hiúságuknak tehessenek eleget?4 „Az asszony meg lehet, hogy ollyan — viszonzám — de a’ leány ártatlan.44 .Nem egészen. Azt meghiszem, hogy a' kisasszony neked , mint fiatalabb, szebb és szintolly gazdag férfiúnak, szivében elsőséget ad a’ már életuntt báró fölött, de jelenleg, midőn még nem vagy magad ura, és e’ költséget, ha elég esztelen volnál is azt tenni akarni, még most nem teheted, nincs egyéb eszköz kezében, mint körülményeiről a’ világot megcsalni , és azon kis csalást megtörténni engedni — hogy a’ báró szerelmét legalább elsziveli. „Atyám! ön engem megöl e’ szókkal. A’ leány ártatlan. — Az nem lehet igaz. Miért szívelne a’ báró vetélytárst ?44 .Téged a’ titkos tanácsnokné a’ báró előtt alkalmasint úgy irte, mint ártatlan tréfaeszközt; kit a’ leánynál még most meg kell hagyni társalkodóul, kinek gyakori látogatás engedtetik , mert jól érti a’ zenét. Alkalmasan a’ leány sincs veled bizodalmasan a’ báró jelenlétében.4 „Lássa atyám, milly roszul van értesítve ; az éppen nem úgy van.44 . De száz szónak is egy a’ vége. Soha sem engedhetemmeg, hogy olly leány legyen fiam neje, kinek hite már szenvedett; hogy olly nő, kit nem igaz szerelem, hanem kincsszomny köt hozzá, olly vagyont, mellyet én fáradtsággal és foly óikral" ■