Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)

1840-10-22 / 85. szám

Pesten csütörtökön October (fo kon 1840. Meh­telen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi­g Ujja lidylan képekkel 5 ft. koritéktalanul, postán ti ft. pengőben. Vui­apestiek évnegyedenként is váll­­aln­ak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. A’ porkoláb leánya« (Folytatása Erező Fridrik, horry sokáig nem élhet ott, hol annyira boldog vala, hol et minden hely a­, elvesztettre emlékeztető. Eltökélő te­hát magában iszákját fölvenni, ’s a’ széles világba menni. Vándorla tehát ide ’s tova, mig rögtön ott, hol kedvese lakik, megállapodott, ’s egy kedvező eset által laktársává lön. Ezóta Fridrik, ki szerencséjéről öreg anyját legott tudósstá, Katinkával örvendetes és vidor órákat tölte. Este berdéjét (Schurz) letevő, átjött az öreg Manhardhoz; hoz­zá ’s leányához ült, ’s bizodalmas beszélgetésben óráik elszárnyalá­­nak. Vagy Katinkával a’ kis, de gondosan ápoltt kertben, melly a’ porkoláb lakával határos, ’s neki átengedve vala, sétált. Kedélye napról napra vidorabb jön, mert száz kicsinységből sejté, hogy irán­ta Katinka nem közönyös, ’s látható kedvvel mulat társaságában. Szerencsés álmok a’ jövőről ringatok őt, ’s lelkét névtelen öröm­mel tölték, valahányszor a’ kecses, ártatlan gyermeket vidoran töl­tött est után elhagyó. Egy este, midőn Katinka női közmunkával foglalkodva ablak mellett ’s vele szemközti Fridrik ült, beszélgetésüket egy zörej az udvartéren háborita. Katinka felugorván székéről, kinézett az ablakon. Szemeit egy tárgyról el nem fordítható , mi Fridriknek is alkalmat adott, hogy vállai fölött kinézzen. Az udvartéren egy fiatal férfi álla idegenszerű öltözetben; egy vonszó fiatal alak, magas karcsú termettel, szabad homlok és büszke magatartással. Mellette nehány katona állt, ’s nem messze tőlök egy városi rendőr, ki parancsot látszék várni, padon ülek , Szép férfi — súgó Fridrik — kár, hogy gazsi! Katinka a’ mondottakat nem hallá; mert lelke szemeibe látszék átmentnek, mellyek folyvást a’ fogolyra valónak szegezve.

Next