Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1841-01-14 / 4. szám

Az anya és leány a’ koldusnak e’ példátlan ékesszállásán nem kevéssé bámultak. — Az anya a’ példabeszédes szónoklatnak jobb oldalát nézé, ’s keble könyült. — Emmi megérté az öreget; lelke sirt testvére sű­lyedésén, de látván anyja nyugodtabbságát, kit sze­retett, kit imádott gyengeségei mellett is, fájdalma enyhült, ’s az öreg koldust, kiben a’ beállt szélcsend kormányosa ült előtte, az elégedettségnek olly kimondhatlan kifejezésével nézé, melly bármelly korú és bármilly állású élő kebelt mozgásba hozott volna. ’s most tán alkalom volna megismertetni a’ családot, mellé­nek körében mulatunk. Szalah Lajos közép osztályú úgynevezett jó birtokos volt. Mint királyi táblai jegyző szereté­ meg nejét Gundi Erzsébetet; a’ szenvedély nőttön nőtt, mert alkalom volt a’ találkozásra; e’ ta­lálkozások táplálák a’ szenvedélyt. — Szalah Lajos a’ táblai jegy­zőknek nem azon osztályából volt, kik, mig Pesten laknak, minden szép arczba szerelmesek; egy pár tuczat kiválasztottnak szerelmet ajánlnak, ’s legalább két annyitól követelnek, ’s kik miután Pest­ről két hóig távol vannak, mindenről megfeledkeznek .— Sza­lah Lajos, mondom, nem ezek sorába tartozott. Ő a’ leánykát meg­szerető. Független volt; sajátjává akaró tenni, ’s diadallal vinni mezei jószágára, de egy akadály gördült vágyai útjába. Erzsébet bátyja, fiatal heves polgár fia, egy táblai jegyzővel vitába keve­redett, ’s a’ többi boszúsok között Szalah Lajos érzékeny nyil­vános megalacsonyitással büntető féktelenségét. Ez boszút, de ki nem elégíthető boszút forralt, ’s most jelen volt az alkalom. Er­zsébet bátyjának gondnoksága alatt volt, ’s ez ellenszegült a’ szö­­vetkezésnek, vagy ellenkező esetben az atyai örökséget megtaga­dó. Szalah Lajos tudta, hogy ez képtelenség, alacsony szeszély, mellynek, mihelyt ő hangot emel, ereje nincs, de sógorától békén akart válni, ’s elvivé Pestről nejét minden osztály nélkül. — Bol­dogul éltek , de későbbi napjaiban bizonyos kereskedői szellem szál­­lá­ meg; merényt merény követett, ’s több megbukott sükeretlen próba, pálinkaházak, czukorgyár, mostoha évek, dögvész, ér­­téki tehetségét annyira sülyeszték, hogy belőlek ki hatolni ereje nem volt. — Lelke e’ csapásokat, a’ mindenről, mit sajátjának nevezett, lemondást nem birta­ meg, ’s egy borús reggelen, melly szintén hatással lehetett kedélyére, pisztoly zuzá­ szét az érzékek középpontját. — Halála után neje, két gyermekével, az előttünk fekvő házikóban lakott Pesten­ ,Márton­ most itt marad kend leányomnál; már rég akartam bátyámhoz menni, é s most okvetlenül mennem kell.­ Az anya elment.

Next