Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-01-14 / 4. szám
Az anya és leány a’ koldusnak e’ példátlan ékesszállásán nem kevéssé bámultak. — Az anya a’ példabeszédes szónoklatnak jobb oldalát nézé, ’s keble könyült. — Emmi megérté az öreget; lelke sirt testvére sűlyedésén, de látván anyja nyugodtabbságát, kit szeretett, kit imádott gyengeségei mellett is, fájdalma enyhült, ’s az öreg koldust, kiben a’ beállt szélcsend kormányosa ült előtte, az elégedettségnek olly kimondhatlan kifejezésével nézé, melly bármelly korú és bármilly állású élő kebelt mozgásba hozott volna. ’s most tán alkalom volna megismertetni a’ családot, mellének körében mulatunk. Szalah Lajos közép osztályú úgynevezett jó birtokos volt. Mint királyi táblai jegyző szereté meg nejét Gundi Erzsébetet; a’ szenvedély nőttön nőtt, mert alkalom volt a’ találkozásra; e’ találkozások táplálák a’ szenvedélyt. — Szalah Lajos a’ táblai jegyzőknek nem azon osztályából volt, kik, mig Pesten laknak, minden szép arczba szerelmesek; egy pár tuczat kiválasztottnak szerelmet ajánlnak, ’s legalább két annyitól követelnek, ’s kik miután Pestről két hóig távol vannak, mindenről megfeledkeznek .— Szalah Lajos, mondom, nem ezek sorába tartozott. Ő a’ leánykát megszerető. Független volt; sajátjává akaró tenni, ’s diadallal vinni mezei jószágára, de egy akadály gördült vágyai útjába. Erzsébet bátyja, fiatal heves polgár fia, egy táblai jegyzővel vitába keveredett, ’s a’ többi boszúsok között Szalah Lajos érzékeny nyilvános megalacsonyitással büntető féktelenségét. Ez boszút, de ki nem elégíthető boszút forralt, ’s most jelen volt az alkalom. Erzsébet bátyjának gondnoksága alatt volt, ’s ez ellenszegült a’ szövetkezésnek, vagy ellenkező esetben az atyai örökséget megtagadó. Szalah Lajos tudta, hogy ez képtelenség, alacsony szeszély, mellynek, mihelyt ő hangot emel, ereje nincs, de sógorától békén akart válni, ’s elvivé Pestről nejét minden osztály nélkül. — Boldogul éltek , de későbbi napjaiban bizonyos kereskedői szellem szállá meg; merényt merény követett, ’s több megbukott sükeretlen próba, pálinkaházak, czukorgyár, mostoha évek, dögvész, értéki tehetségét annyira sülyeszték, hogy belőlek ki hatolni ereje nem volt. — Lelke e’ csapásokat, a’ mindenről, mit sajátjának nevezett, lemondást nem birta meg, ’s egy borús reggelen, melly szintén hatással lehetett kedélyére, pisztoly zuzá szét az érzékek középpontját. — Halála után neje, két gyermekével, az előttünk fekvő házikóban lakott Pesten ,Márton most itt marad kend leányomnál; már rég akartam bátyámhoz menni, é s most okvetlenül mennem kell. Az anya elment.