Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-03-28 / 25. szám
23 Pesten vasárnap martius 28 An 1841. Mentesén társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boriléktalanul, postán fs ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma , vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS: Don Alonzó. Második szakasz. (Vége.) Donna Anna most hirtelen félbeszakitá beszédét ; körülmények, mellyekre előbb nem figyelt, jutottak eszébe. — ,,De talán egyszer minden tanúk nélkül beszélhetett az infánsnővel44 suttogá magában, megrettenve a’ felelősség egész terhén, melly rajta feküdt. — „A* halálnak kell minket e’ férfitól megszabaditni !44 — fölkiálta ekkor. A’ nagymester fejét rázta; az orgyilkossági eszköz nem egyezett meg becsületérzésével; ellenét csak nyíltan tudta megtámadni. „Van még egy út —monda tovább Donna Anna — Don Alonzo fejét a’ hóhérnak nyújtani.44 . De micsoda váddal ?4 „Tulajdon bűnének fölfedezésével, és a’ világon senki ne gyanítsa, hogy maga a’ fejdelemnő volt bűntársa. Nem emlékezik ön kegyelmes ar azon lovag történetére, ki Donna Sancha királyi nő teremének közelében találtatott ?44 . Igen , halállal büntettetett, ’s a királynét semmi gyanút sem terhelte.4 „Természetes, hogy ezen esetben megkegyelmezhetne az infánsnő Don Alonzónak, de az udvartól távozni kellene neki örökre!44 . Értettem önt, nagyságos hölgy! a’ büszke Alonzo vegye nem sokára büntettének diját ! Még azon éjszaka körülfogták a’ nagymester katonái az Alcazar épületét, hol Don Alonzo nagybátyjával lakott. A’ főalamizsnás még ébren volt, mit látni lehete a’ szobájában égett gyertyáról. Alonzo szobájában minden setét volt, ’s legkisebb neszt sem lehetett hallani. De éjfélkor egy ajtó nyikorgott, és az ifjú lovag lopva lépett le egy lépcsőn, melly az Alcazar felsőbb emeletéből az udvarra levitt. Kémek követték őt. Vigyázva vonult keresztül a’ hosszú corridoron, mellyre nehány udvari ember által