Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)
1842-07-10 / 55. szám
©›&€›‚&©« de‹-e^©®®›5 © Megjelenik minden héten két-§‚ ©szer egy divat képpel. Elöfi-› ©zethetni minden k. postahiva-($‹ © tálnál. Külföldre csak a’ bé-(£ ©esi k. főpostánál. Kolosvárott is) © t. Méhes urnái. ( © ©■■©■©©■■© © ‚5‹© Q) RIGÍL 8. A barmecidák vége. (Keleti novella.) IV. Még az éjjel Giaffar’ nője Jön Abbassah. — Harun magán kívül volt, midőn háremébe vezeté nőjét a’ harmecida; de az új pár sem kevésbbé volt boldogtalan.— Képzeljünk egy pár ifjút, hölgyet és férjfiút, maguk’ nemében a’ szépség’ tökélyeit, kiknek ereikbe Ásia’ forró éghajlata lángoló vért alkotott, ’s a’ leghevesb keleti szerelem együvé lánczola, kik között a’ házasság’ szabadalma megtágitá a’ tartózikkotlás’ bilincseit. — Láthatjuk szemeik’ két, ’s vágytól égő sugárait, csókért lihegő forró ajkaikat, az ölelésre nyíló karo ,kát; hallhatjuk szivük’ dobogásában a’ szerelem’ fölhívását, mellyet nyomban követ a’ reszkető tagokban az érzéseit’ túlhatalma! — és most, gondoljuk ezekhez az esküt, melly rémként áll a’ férfi és hölgy között, ’s mind ezen élveket tiltva, kikaczagja a’ férj, és nő nevezetet. — Helyzetük daguerreotypileg áll előttünk, így múltak el órák, napok, és hónapok; fél év hiúsult vágyak, és remények’ tanyája volt, mellyek nyomain csak fájdalom, és gyötrelem sarjadzott föl. — Abbassah hervadt mint virág, mellynek gyöke nedvet nem ér, könnyei lemosogaták arcza’ bíborát, ’s a’ belső láng, mellynek oltása tiltva vala, a’ legszebb testet nyalogatva kereste táplálatát! — Giaílar jól látta és értette mind ezeket, szenvedése kétszeres vala. — A’ kín’ férge átlyuggatá keble’ minden izeit, ’s minden perez közelebb ragadta szenvedélye’ hullámain a’ kétségbeesés’ örvényéhez, hol reá csak sülyedés várakozék. — A’ kalifa’ szavát sem a’ barát’ esdeklései, sem a’ testvér’ könnyei meg nem változtaták; minden, megengesztelésre történt, lépés újabb elkeseredések’ jelenete volt, ’s mentül ismételtebbek, annál hevesebbek. — Ám legyünk egy illy jelenetnek, talán az utolsónak szemtanúi.— A’ kalifa’ szobájában Giaffar, a’ legérzékenyebb esdekléssel vívja a’ kényúr’ érczkeblét, — fölszámlálva ’s előterjesztve mindent, mit csak ész, és szív illy alkalommal egybehordhatának! — Harun’ arczán különböző szenvedélyek fölváltva űzik egymást, mellyek’ mindenike alig ha vigasztalást jósol az esdeklő’ számára. Színlelt nyugalommal hallgatja végig Giaffar’ szavait, ’s mint ez beszéde’ végére ér; le nem győzhetett, önző szenvedélyek’ kitörő hangján következőleg válaszol: »Hiába kérsz, hasztalan rimánkodol!— Azt hiszed-e, az idő olly hamar fölfalja KIADJA MÁSODIK Julius* IO. 1842. FÉLÉV. © Ára félévre, helyben 5 ft. pos-(^ ©tán 6 ft. pengő pénzben. Kiadód © hivatal, Leopold - utcza az O‹ © apáczák’ során levő 189 sz.·3¡ © Rottenbiller - ház , másodika) © emeletében. (у ©•©©-© ©© ο©©©■©©©©■©© @