Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)
1842-10-20 / 84. szám
›3 Megjelenik minden kéken kői-‚3¡ ©szer egy divat képpel. Előfi-® I ©zethetni minden k.postahiva-® ' tatainál. Külföldre csak a’ bé-‚® I ©csik.főpostánál. Kolosvárott® i ] ( t. Méhes urnái. § © -ShShSxSt^hShSkO)©©©©©© ® REGÉLŐ. ©Ara félévre,helybenS ft. pos-® ©tán 6 ft. pengő pénzben. Kiadó O’ ©hivatal, Leopold - utcza az® © apáczák’ során levő törsz.O © Rottenbiller-ház , második® © emeletében. ] [PESTI DIVATLAP. KIADJA ÉS SZERKESZTI MÁSODIK October* 20.1943. FÉLÉV. CZINL INTSE. Beszély Gátitól. (Vége.) Ezalatt vándoraink mélyen haladtak a’ rengetegbe , a’ nap a’ lombok’ ernyeibe tűnt, ’s az alkony’ színe barnítani kezdé az ágakat, a’ kocsi meglehetős meredek dombon ereszkedik le, a’ fiatal tüzes lovak, a’ mai sok dombjárásban kifáradva, nem eléggé zárták a’hintót, ’s annak súlyától nyomatva futásnak eredvén, elragadok ’s vágtatva rohantak a’ mélynek. Mari ijedtében felsikoltva borult férje’ nyakába, a’hintó egy fához is illedék, ’s hátulsó jobb kereke’s tengelye eltört, ’s a’ lovak, a’ kocsi’ súlya e’kép nehezedvén, ’s elöttök különben is uj hegy emelkedvén, megállónak, a’ veszedelmen minden testi baj nélkül átestek utasaink, de hintájuk’jelen állapotában a’ tovább utazás lehetetlen vala, ’s a’ hosszú tanácskozásnak az lön vége, hogy Szinyéry és neje egy közel az erdőben fekvő faluba mennek gyalog, mellynek papjánál a’ közeledő éjre szállást fognak kapni. Szinyéry kétcsövű puskáját vállára ívvetvén, karját nyujtá nejének, ’s egy ismert ösvényen az erdőbe indultak. A hajdú ’s kocsis a’hintónál maradónak, míg urok a’ faluból segítséget küldend. A’ boldogságában elmerült pár veszélytől annál inkább sem tarta, mivel Szinyéry nejét bizonyossá tévé, miképen a’ falu csak rövid órányira fekszik, az utat igen jól tudja, ’s utonállásnak számos é évek óta hire sincs e’ vidéken. — ’S tólgis már igen sokáig jártak, az óra régen felmulhatott, — de a’ mit ők észre sem vevének, — ’s a’ falunak semmi jele sem mutatkozék, az alkony mindig sűrűbb leve, a’ fák* zöldje lassanként enyészett, ’s a’ lombok egy sugártalan fekete felleggé változtak, ’s köztök komoran kezde zúgni a’ zivatart jelentő szél, csillag nem tündökölt át az ég’ fedelén , ’s a’ hold is csak néha fényle ki a’ tornyosulni kezdő fellegek közöl, szemeiket eretetni kelle vándorainknak, hogy biztosan léphessenek, ’s e’ körülmény felé ijeszté a’ nőt eddigi gondatlanságából, aggódó szívvel figyelmeztető férjét a’ homályra ’s a’ szél’ növekedő zúgására, ’s reszketve szorosabban simult oldalához. Szinyéry elmerültségéböl feleszmélve gyanítani kezdő,hogy eltévedt, óráját néző , mellyen mutató és számok alig va-84 84