Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)

1842-10-20 / 84. szám

›3 Megjelenik minden kéken kői-‚3¡ ©szer egy divat képpel. Előfi-® I ©zethetni minden k.postahiva-® ' tatainál. Külföldre csak a’ bé-‚® I ©csik.főpostánál. Kolosvárott® i ] ( t. Méhes urnái. § © -ShShSxSt^hShSkO)©©©©©© ® REGÉLŐ. ©Ara félévre,helybenS ft. pos-® ©tán 6 ft. pengő pénzben. Kiadó O’ ©hivatal, Leopold - utcza az® © apáczák’ során levő tör­­sz.O © Rottenbiller-ház , második® © emeletében. ] [PESTI DIVATLAP. KIADJA ÉS SZERKESZTI MÁSODIK October* 20.1943. FÉLÉV. C­ZINL INTSE. B­e­s­z­é­l­y Gátitól. (Vége.) Ezalatt vándoraink mélyen haladtak a’ rengetegbe , a’ nap a’ lombok’ ernyei­­be tűnt, ’s az alkony’ színe barnítani kez­­dé az ágakat, a’ kocsi meglehetős me­redek dombon ereszkedik le, a’ fiatal tüzes lovak, a’ mai sok dombjárásban ki­fáradva, nem eléggé zárták a’hintót, ’s annak súlyától nyomatva futásnak ered­vén, elragadok ’s vágtatva rohantak a’ mélynek. Mari ijedtében felsikoltva bo­rult férje’ nyakába, a’hintó egy fához is illedék, ’s hátulsó jobb kereke’s tenge­lye eltört, ’s a’ lovak, a’ kocsi’ súlya e’­­kép nehezedvén, ’s elöttök különben is uj hegy emelkedvén, megállónak, a’ ve­szedelmen minden testi baj nélkül átestek utasaink, de hintájuk’jelen állapotában a’ tovább utazás lehetetlen vala, ’s a’ hosszú tanácskozásnak az lön vége, hogy­­ Szinyéry és neje egy közel az erdőben fekvő faluba mennek gyalog, mellynek papjánál a’ közeledő éjre szállást fognak kapni. Szinyéry kétcsövű puskáját vállára ív­vetvén, karját nyujtá nejének, ’s egy is­mert ösvényen az erdőbe indultak. A hajdú ’s kocsis a’hintónál maradónak, míg urok a’ faluból segítséget küldend. A’ boldogságában elmerült pár ve­szélytől annál inkább sem tarta, mivel Szinyéry nejét bizonyossá tévé, miképen a’ falu csak rövid órányira fekszik,­­ az utat igen jól tudja, ’s utonállásnak szá­mos é évek­ óta hire sincs e’ vidéken. — ’S tólgis már igen sokáig jártak, az óra régen felmulhatott, — de a’ mit ők ész­re sem vevének, — ’s a’ falunak semmi jele sem mutatkozék, az alkony mindig sűrűbb leve, a’ fák* zöldje lassanként e­­nyészett, ’s a’ lombok egy sugártalan fe­­kete felleggé változtak, ’s köztök komo­ran kezde zúgni a’ zivatart jelentő szél, csillag nem tündökölt át az ég’ fedelén , ’s a’ hold is csak néha fényle ki a’ tor­nyosulni kezdő fellegek közöl, szemeiket eretetni kelle vándorainknak, hogy biz­tosan léphessenek, ’s e’ körülmény felé ijeszté a’ nőt eddigi gondatlanságából, aggódó szívvel figyelmeztető férjét a’ homályra ’s a’ szél’ növekedő zúgására, ’s reszketve szorosabban simult oldalá­hoz. Szinyéry elmerültségéböl feleszmél­ve gyanítani kezdő,hogy eltévedt, óráját néző , mellyen mutató és számok alig va-84 84

Next