Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)

1842-10-27 / 86. szám

86 © Megjelenik minden héten két­ 0 © szer egy divat képpel. Elöfi-@ ©zethetni minden k.postahiva-(3» © tálnál. Külföldre csak a’ bé-(j © esik.föpostánál. Kolosvárott(­ © t. Méhes urnál. 0» ©©©©©©©©©©©©©©© © REGÉLŐ. CmCkS►-©®®-”9’”51'©‚?‚©‚!?©'!H,'' . © Ara félévre,helybenö ft. pos · ©táné ft.pengepénzben.Kiadó * © hivatal, Leopold - utcza a/. ‚ © apáczák’ során levő 189 sz ■"» © Rottenbiller-ház , második© © emeletében. (J ©©©©©©©V^©©©©©©© .­­PESTI DIVATLAP. KIADJA ÉS SZERKESZTI MÁSODIK October’»?. 184». FÉLÉV. A’ LOVAGOK FIA. Karacs Theréztól. Akarsz, olvasó, üdvvel telt keblet, örömsugározta arezot látni ? jöjj a’ sódűs Sziget’ piaczára, e’ perezben robog ki a’ kamarai igazgatósági épületből Kürtös, egyik tisztségi írnok, ’s a’ ház előtti vad­gesztenyefa alatt mélázó ifjút, szinte lelkét kiszorítva, e’ szókkal ébreszti fel. „Nem Szigeten , de az egész földgömlért sincs boldogabb mint én: Rahói sáfijffá... neveztettem.“ „Szegény Petim! tehát tántoríthatat­lan föltéted?“ — Mint szerelmem. „Illy ember,­ ennyi tanulmány! ennyi tehetség Rabon lesz eltemetve.“ — Igen, pajtáskám; ott fog elteme­tett Petid élni kezdeni. „Még egyszer kérlek , lépj vissza, várj magasb czélhoz vezető nyílásra.“ — Nekem az magas, hol boldog le­hetek. „És mi üdv rejlik e’ nyomoru sáfár­­ságban?“ — Egy házasulandó férfinak födelet, ételt, ruházatot ad. „Kedves tévelygő! Lóra ennyivel nem elégszik meg, ülnök’ leanya sóvágó’ fiá­nak kezet soha sem nyújt.“ — Ne gúnyold nemének e’ legreme­­kebbikét: Lóra sokkal miveltebb mint hogy a’ történet’ adományát önerőnk’ vivtánál többre becsülné, ő embert szeret, nem máznak bókol; ’s hogy engem szeret, ’s épen olly lángo­lón mint én öt, abban bizonyos vagyok, Mr.,soha nem nyilatkozónk egymásnak, ’s épen­ e’ tudat ragadtatja meg velem az vélső Nyílást. Ő nem leend! rövid időn nőm! Ah, pajtikám, édenné büvölendi ő a’ rahói vadont. „Csalatkozol, ő nem leend nőd; ép­pen ezért sajnálom koczkavetésedet.­­is­merem lelked’ legbensőbb redöjét. Te lemondasz érte egy nagyobb, tanulmá­­nyidhoz illőbb hatáskörről, lemondasz a’ jövendőből elébed ragyogó rangról, érte égő szerelmedért lemondasz a’ nagy­világról , mellyhez lelkes társalgásoddal édesen tudsz simulni, le, az ott lelhető tiszta életkérröl, és ő mégis —­ a’ láng­­keblü, e’mindent benne pótolva lelő if­jút — kosárral utasítandja el, még egy­szer állítom, csupán rangkülönség miatt.“ — Nem csodálnám , ha a’ történetek-8(i )aü£r«»

Next