Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)
1842-10-27 / 86. szám
86 © Megjelenik minden héten két 0 © szer egy divat képpel. Elöfi-@ ©zethetni minden k.postahiva-(3» © tálnál. Külföldre csak a’ bé-(j © esik.föpostánál. Kolosvárott( © t. Méhes urnál. 0» ©©©©©©©©©©©©©©© © REGÉLŐ. CmCkS►-©®®-”9’”51'©‚?‚©‚!?©'!H,'' . © Ara félévre,helybenö ft. pos · ©táné ft.pengepénzben.Kiadó * © hivatal, Leopold - utcza a/. ‚ © apáczák’ során levő 189 sz ■"» © Rottenbiller-ház , második© © emeletében. (J ©©©©©©©V^©©©©©©© .PESTI DIVATLAP. KIADJA ÉS SZERKESZTI MÁSODIK October’»?. 184». FÉLÉV. A’ LOVAGOK FIA. Karacs Theréztól. Akarsz, olvasó, üdvvel telt keblet, örömsugározta arezot látni ? jöjj a’ sódűs Sziget’ piaczára, e’ perezben robog ki a’ kamarai igazgatósági épületből Kürtös, egyik tisztségi írnok, ’s a’ ház előtti vadgesztenyefa alatt mélázó ifjút, szinte lelkét kiszorítva, e’ szókkal ébreszti fel. „Nem Szigeten , de az egész földgömlért sincs boldogabb mint én: Rahói sáfijffá... neveztettem.“ „Szegény Petim! tehát tántoríthatatlan föltéted?“ — Mint szerelmem. „Illy ember, ennyi tanulmány! ennyi tehetség Rabon lesz eltemetve.“ — Igen, pajtáskám; ott fog eltemetett Petid élni kezdeni. „Még egyszer kérlek , lépj vissza, várj magasb czélhoz vezető nyílásra.“ — Nekem az magas, hol boldog lehetek. „És mi üdv rejlik e’ nyomoru sáfárságban?“ — Egy házasulandó férfinak födelet, ételt, ruházatot ad. „Kedves tévelygő! Lóra ennyivel nem elégszik meg, ülnök’ leanya sóvágó’ fiának kezet soha sem nyújt.“ — Ne gúnyold nemének e’ legremekebbikét: Lóra sokkal miveltebb mint hogy a’ történet’ adományát önerőnk’ vivtánál többre becsülné, ő embert szeret, nem máznak bókol; ’s hogy engem szeret, ’s épen olly lángolón mint én öt, abban bizonyos vagyok, Mr.,soha nem nyilatkozónk egymásnak, ’s épen e’ tudat ragadtatja meg velem az vélső Nyílást. Ő nem leend! rövid időn nőm! Ah, pajtikám, édenné büvölendi ő a’ rahói vadont. „Csalatkozol, ő nem leend nőd; éppen ezért sajnálom koczkavetésedet.ismerem lelked’ legbensőbb redöjét. Te lemondasz érte egy nagyobb, tanulmányidhoz illőbb hatáskörről, lemondasz a’ jövendőből elébed ragyogó rangról, érte égő szerelmedért lemondasz a’ nagyvilágról , mellyhez lelkes társalgásoddal édesen tudsz simulni, le, az ott lelhető tiszta életkérröl, és ő mégis — a’ lángkeblü, e’mindent benne pótolva lelő ifjút — kosárral utasítandja el, még egyszer állítom, csupán rangkülönség miatt.“ — Nem csodálnám , ha a’ történetek-8(i )aü£r«»