Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-01-26 / 8. szám
227 ház’ személyzetét, Emmát a’ háztartás’ terheiben segítők. Emma csak ritkán ’s rövid időre távozik a’ háztól, midőn elkészült kézimunkáit a’ divatárusnőhöz vivé, ki örömest vásárld meg a’ gyönyörű dolgozató műveket. — Illy alkalommal történt, hogy a’ szegény leány néhány könnyelmű ifjoncztól megtámadtaték, miként annak az első czikben tanúi valánk. — Képzelhetni az atya’ háláját, midőn Zárday az egész testében remegő leánykát karjaiba visszahozd,’s a’ történteket röviden előadá. A’ kapitánynak első pillanatra megtetszék a’ nemes viseletű ifjú, ’s gyakrabbi látogatásra kérte meg, és Zárday örömest jött, mert a’ kapitányban egy becsületes lelkületet, ’s Emmában egy szinte olly jó mint szép angyalt ismere meg. Azt tartják, hogy a’ néhai kis czivódás, ’s isméti kibékülés csak éleszti a’ szerelem’ lángjait. És ez való lehet , de ha e’ czivódás olly életbe vágó kérdés felett történik , mint azt Vilma és Zárday között tapasztalok, akkor ha bár a’ szerető szív meg is bocsátott, de az ejtett sebet csak az igen könnyelmű feledheti. Zárday’ lelkébe mélyen vésődött Vilmának, szegénységét illető szemrehányása, ’s bátor még mindig keblének első szerelmével lángola érte, mégis midőn későbben Emmának ártatlan nagy kék szemeibe tekinte, gyakran tolult elméjébe a’ gondolat:,Oh miért nem lakik illy szende nemes szív jegyesem’keblében! Sokszor merült el az egyszerű leányka’ nézetén, ’s míg szemei ennek karcsú termetén szőke hullámú fürtéin, ’s gömbölyded arczain nyugovának , elméje Vilmára szárnyalva hasonlításokat tön. ,Vilma szebb, gondold ő illyenkor magában, több méltóság, több szellem terül el valóján, több kifejezés rejlik tekintetében, de óh több büszkeség is volna e szegény kapitány’ leánya, ’s én magamat a’föld’ legboldogabb fiának mondanám. Emma mindannyi ünnepnek tekinté a’napot, mellyben Zárday látogatását tévé, az első félénk tartózkodás rövid időn bizalommá Simula, ’s ő azon édes odaadással, azon bámulattal vegyes tisztelettel, melly gyermeki jellemének’ mintegy alkotó része volt, órákon át eltudta volna hallgatni a’ műveit ifjú’ sok oldalú nyájas beszédeit. Zárday volt az első férjfia, kit ő közelebbről ismere , ’s ki ártatlan keblében akarata ellen olly érzelmet gerjesztett, mellyröl ő maga sem tudta , hogy szerelem, így folytak a’ napok boldog egyszerűséggel a’ ferenczvárosi kis házban, mig egy véletlen eset ennek nyugalmát felzavará. Délutáni pipáját szivá a’ kapitány, midőn szobájában egy magas, ’s nekünk is már némileg ismeretes férfiú lépe, ’s könnyeded meghajtás után egy széket kapva elő, szorosan a’ kapitány mellett foglala helyet. — ,Na ’s kapitány úr! én végválaszát jöttem kérni!– mondá. »Ismétlem önnek, báró úr! felesé ez, ismétlem pedig katonai becsületemre , hogy én ezen tartozás iránt ön’ atyját kielégítem. Wagram mellett táborozunk, ’s a pénz’ dolgában történetesen megszorultan, felszólított adósságom’ lerovására, én megtevőm, de minthogy a’ kötelezvény nem volt 228