Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-26 / 8. szám

PESTI DIVATLAP. -------•»-© Második év. — Kiadja és szerkeszti Karay János.­ ­ Csütörtök, tf. SZ. 7.*«. 26 I­V/,?.­­Megjelenik minden héten kétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. Külföldre csak a’ bécsi k.főpostánál. Kolozsvárott t. .Méhes urnái—Ara félévre,helybenö ft. postán 6 ft. pengő pénz Kiadó hivatal, Leopold - utcza az apáczák’ során levő 13.. sz. Rottenbiller-ház, második emeletében FÉRFI ÉS NŐBUSZKESÉG. Eredeti beszél­y. (Folytatás.) III. Pestnek Ferencz nevű külvárosá­ban, a' gyász emlékű 1838-iki vizái­’ pusztításai még ma is szemlélhetők. Sok utczáját a’ néhány újonnan épült házon kívül, nagyobb részint deszkakerítések alkotják, itt ott egy épületben omladék, vagy vályogból hirtelen összehányt va­kolatlan viskó által félbeszakasztva. Falun gondolná magát az ide sétáló, mi­dőn a’ széles ’s fasorral végig ültetett utczákon áttekintve, a’ néma csendben embert csak gyéren lát. ’S város’ ezen elvonult részében lakott beszé­­lyü­nk’ idejében Lendy kapitány, ki az óhajtott nyugalmat e’ zajtalan helyen reményre feltalálni. —Földszint három ablakú, ’s az újabb rendszer mellett a’ szokottnál magasbra emelt házacska, mellynek kis ajtajához öt kő lépcső ve­zérle fel, volt a’szűk nyugdíjból kibér­lett lak, három szobáján kívül, még egy mellé kapcsolt kerttel is biró. A’ kapitány öreg napjainak egyedüli örö­mét leányában , ’s szenvedélyes ked­velője lévén a’ kertnek, ennek műve­lésében leté, ’s valóban, ha valaha, ez esetben volt boldogítva az atya leányá­nak gyermeki gyengéd szeretete által. A’ tizenöt évű Emma anyját kora évei­ben veszté el, képére csak homályo­san emlékezik, ’s igy minden, mit tisz­telt és szeretett, atyjában központo­­sult. Tőle nyert a’ leányka oktatást az elemi tudományokban, a’ német és franezia nyelvben, mit könnyen felfogó tehetsége által csak hamar magáévá tett, valamint a’ női szép munkák’ ké­szítését is, mire et az atyja költségei­nek nem csekély megszorításával ta­níttató. És most Emilja mindig atyja körűl vala, majd női munkával kezé­ben, majd könyvet olva­sva fel a’ gyen­gült szemű öregnek’s e’folytonos meg­szokás a’ gyermeki vonzalommal egye­sülten nélkülözhetlenné tévé a’ leány­kának atyját, ki viszont csak akkor le­heté nyugodt, ha Emmáját körűlé lát­ható. Egy öreg nőcseléd, ’s egy kór­vitéz, a’ kapitányhoz régibb időkből hűn maradott szolga, alkoták még a’

Next