Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-20 / 32. szám

sjacäilt&cS» PESTI DIVATLAP. --------Második év. ------------­Kiadja és szerkeszti Garay János. Csütörtök, 32.SZ. apríl. 22. SS43. Megjelenik minden héten hétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. Külföldre csak a’ becsi k. főpostánál .Kolozsvárott t. Méhes urnái.—Ára félévre, helyben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Kiadó hivatal, Leopold -utcza az apáczák’ során levő 189 sz. Rottenhiller-ház, második emeletében. SCHWEIZI EMLÉKEZÉSEK. (Folytatás.) VI. R­­­g­­. Egy óra alatt érkeztünk fel az úgy­nevezett „Däbhli“ hez, honnét már igen szép visszapillantás esik a’ leverzi a tó’ omladékos völgyére, a’ goldaui hegyomlás’ virággal benőtt sirhalmai­­ra, ’s a’ tóban úszni látszó két kis szi­­­­getre. Az út folyvást a’ hegy’ belső oldalán vezet, a’ Dádili állomástól meredek lépcsős után jutni fel az apró kápolnákhoz, a’ Rigire zarándokló bu­­csús­ok’ tanyáihoz, gorombán faragott torz szent képekkel, ’s a’ »Klösterli­­hez,“ melynek hivatalos neve »Maria zum Schnee“, hol a’ kis zárdaházban 3—4 capucinus gyóntat, és el­mélkedik, ’s főleg aug. 5-kén sok za­rándok fordul meg az ős cantonok­­ból. — E’ nép merészen mászsza meg a’ bérczeket, biztos kézzel tartja csolnakja' kormányát, ha »Föhn“ (ve­­szélyes szél­ neme) üvöltő? végig a’ négy canton’ szeszélyes tómedenczé­­jén, és minden perczben kész meghalni ősi szökésiért, szabadságáért, hagyo­mányaiért; e’ merész nép ábrándos kegyességgel hiszi mind azt, mit Tell, Winkelried ’s Arnold an der Halden végbevitt az ősi szabadsá­gért , mint Drachenried’ csodáit és Klaus barát’ legendáit. — A’ zárdá­tól, melly körül betegek is tartózkod­nak és savat isznak az egészséges he­gyi levegőben, fél óra alatt, szelíd zöld réten vezet az út a’ hegy’ egyik fő ál­lomása ’s vendéglőjéhez, a’ Rigi-Staf­­felhez. Iparkodtunk nap’ irányra elött érni e’ pontra, ’s kettöztetvén lépteinket, valóban fel is értünk. — A’ nap csön­des méltósággal merült le láthatárunk­ról , hajnalt adni a’ Csimborasszónak, földgolyónk’ másik felén, ’s váló csók­jaival aranyozta a’ bérezek’ csúcsait; a’ legmagasbbaktól legutoljára vált el. Még félkereke látható volt, másik fele már lemerült; kevés másodpercz múlva végsugárai is elenyésztek, ’s a’nagy kép­ szinezete velök együtt eltűnt. Mint­ 32

Next