Regélő Pesti Divatlap, 1843. július-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-09-17 / 23. szám
mind elhagyd a’ sasfészekként hegyeken függő kényelmetlen várait, a’ völgyekben alkalmasabb lakást épite; de a’ báró elzárkózva még mindig kicsiny várába , fenmaradt a’ hegyen ; nemzetségi kevélységből és családi viszonyokból örökségül feámaradt boszszúságot forralt szívében több tőszomszédjai ellen, kiknek néhányaival az ősatyáktól származását vette villongásban nyakas megátalkodottsággal feszült haragban élt. A’ bárónak egy leányán kívül több gyermeke nem volt. De mikor a’ természet a’ szülőknek csak egyetlenegy magzatot ád, a’ hiány’ pótlékául azt csoda-szépségűvé teszi. Ez történt a’ báró’ leányával is; a’ dajkák, komaasszonyok, ángyok, ’s nagynénék az egész környékből elhitették az atyával, hogy leányánál delibb a’ meszsze Németföldön egy sincs, és ezt pedig ki is tudhatta náluknál jobban ? A’ leányka azonfelül igen bölcs előrevigyázattal két hajadon nagynéne’ gondviselésére bízatva neveltetett föl, kik ifjabb korukat egy kis német fejedelmi udvarnál, millyen akkoriban számtalan volt a’ Németföldön, töltötték, és ott a’ nagyméltóságú dámák’ minden jó ’s rész tulajdonait magukévá tették. Ezen nének’ útmutatása szerint a’ báró kisasszony a tökéletesség’ valóságos és csoda példájává lön. Tizennyolcz éves korában bámulásig szépen tudott hímezni , s a’ szentek’ egész históriáját egy szőnyegre kivárta, mellyen az ábrázatoknak olly erőteljes jellemi kifejezést értett adni, mintha azok mind egytől egyig a’ purgatoriumban szenvedő hívek’ lelkei volnának. Minden nagy nehézség nélkül tudott olvasni, ’s így tehát az egyházi legendákat, ’s majd minden lovagias és regényes, csodateljes történeteket a’ hősök’ könyvéből ki tudta betűzgetni. Nagy előmenetelt tett az írásban is, ő képes volt saját nevét a’ nélkül, hogy abból egy betűt is kihagyott volna, leírni, ’s pedig olly annyira olvashatólag, hogy a’ nagynénik is szemüveg nélkül elolvashatták. Nagy jártassága volt több csinos, bárha haszontalan, de az aszszonyi nemnél akkor divatban volt játékszer készítésben, értette a’ legmesterkéltebb tánczokat eljárni, gyönyörűen játszott a’ hárfán ’s cziterán, és a’ szerelem dalnokai’ minden balladáit könyv nélkül tudta. A’ fiatal korukban negédes és hiú kaczérnénék igen is jól tudtak a’ fiatal unokahúg’ viseletére gondosan figyelni, mert tudjuk azt, hogy az elöregedett kaczér hölgyekből válnak széles e’földön a’legszigorúbb’s kérlelhetetlenebb becsör duennák. A’ leányka nélkülök, vagy más szoros felügyelet nélkül, át nem léphette a’ várlak’ körét; török mást nem hallott, mint a’ díszes magaviselet’, és szoros engedelmesség’ kötelessége iránti oktatásokat, ’s mi a’ férfiakat illeti, itt bezzeg a’ nénék fejébe verték, szívecskéjére kötötték, hogy mennyire szükség török óvakodni, nektek nem hinni,’s még a’ világ’ legszebb lovagja iránt is, ha bár lábainál sóhajtaná is ki lelkét, irgalmatlan maradni, reá engedelem nélkül nem is tekinteni. Az illy nevelés’ szabályai eredménydúsan észrevehetővé lőnek a’ hölgyecske’ egész viseletén, eleven példája lett a’ személyesített szerénységnek, ’s engedelmességnek Azalatt