Regélő Pesti Divatlap, 1843. július-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-17 / 23. szám

mind elhagyd a’ sasfészekként hegye­ken függő kényelmetlen várait, a’ völ­gyekben alkalmasabb lakást épite; de a’ báró elzárkózva még mindig kicsiny várába , fenmaradt a’ hegyen ; nem­zetségi kevélységből és családi vi­szonyokból örökségül feámaradt bosz­­szúságot forralt szívében több tőszom­szédjai ellen, kiknek néhányaival az ősatyáktól származását­ vette villongás­ban nyakas megátalkodottsággal fe­szült haragban élt. A’ bárónak egy leányán kívül több gyermeke nem volt. De mikor a’ ter­mészet a’ szülőknek csak egyetlenegy magzatot ád, a’ hiány’ pótlékául azt csoda-szépségűvé teszi. Ez történt a’ báró’ leányával is; a’ dajkák, koma­asszonyok, ángyok, ’s nagynénék az egész környékből elhitették az atyá­val, hogy leányánál delibb a’ meszsze Németföldön egy sincs, és ezt pedig ki is tudhatta náluknál jobban ? A’ le­ányka azonfelül igen bölcs előrevi­­gyázattal két hajadon nagynéne’ gond­viselésére bízatva neveltetett föl, kik ifjabb korukat egy kis német fejedelmi udvarnál, millyen akkoriban szám­talan volt a’ Németföldön, töltötték, és ott a’ nagyméltóságú dámák’ minden jó ’s rész tulajdonait magukévá tették. Ezen nének’ útmutatása szerint a’ báró kisasszony a tökéletesség’ valóságos és csoda példájává lön. Tizennyolcz éves korában bámulásig szépen tudott hí­mezni , s a’ szentek’ egész históriáját egy szőnyegre kivárta, mellyen az áb­­rázatoknak olly erőteljes jellemi kife­jezést értett adni, mintha azok mind egytől egyig a’ purgatoriumban szen­vedő hívek’ lelkei volnának. Minden nagy nehézség nélkül tudott olvasni, ’s így tehát az egyházi legendákat, ’s majd minden lovagias és regényes, csodateljes történeteket a’ hősök’ köny­véből ki tudta betűzgetni. Nagy előme­netelt tett az írásban is, ő képes volt saját nevét a’ nélkül, hogy abból egy betűt is kihagyott volna, leírni, ’s pe­dig olly annyira olvashatólag, hogy a’ nagynénik is szemüveg nélkül elol­vashatták. Nagy jártassága volt több csinos, bárha haszontalan, de az asz­­szonyi nemnél akkor divatban volt já­tékszer készítésben, értette a’ leg­­mesterkéltebb tánczokat eljárni, gyö­nyörűen játszott a’ hárfán ’s cziterán, és a’ szerelem­ dalnokai’ minden bal­ladáit könyv nélkül tudta. A’ fiatal korukban negédes és hiú kaczér­nénék igen is jól tudtak a’ fiatal unokahúg’ viseletére gondosan figyelni, mert tudjuk azt, hogy az elöregedett kaczér hölgyekből válnak széles e’föl­dön a’legszigorúbb’s kérlelhetetlenebb becsör duennák. A’ leányka nélkülök, vagy más szoros felügyelet nélkül, át nem léphette a’ várlak’ körét; török mást nem hallott, mint a’ díszes ma­gaviselet’, és szoros engedelmesség’ kötelessége iránti oktatásokat, ’s mi a’ férfiakat illeti, itt bezzeg a’ nénék fe­jébe verték, szívecskéjére kötötték, hogy mennyire szükség török óvakodni, nektek nem hinni,’s még a’ világ’ leg­szebb lovagja iránt is, ha bár lábainál sóhajtaná is ki lelkét, irgalmatlan ma­radni, reá engedelem nélkül nem is tekinteni. Az illy nevelés’ szabályai ered­­ménydúsan észrevehetővé lőnek a’ hölgyecske’ egész viseletén,­­ eleven példája lett a’ személyesített szerény­ségnek, ’s engedelmességnek Azalatt

Next