Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-05-23 / 41. szám
643 hírét, ’s mégis négy hónap alatt férj nő. Már most hogy állanak ezen egyenetlenek egymáshoz , mint a’ tavasz és tél, vagy mint Ovnit mondá: frigida cam calidis. Ezen gyorsasága’ dolog’menetelében az idő’szelleme ; a’ szükség, melly a’ szerelem’ országában igen nagy változást hozott be , t. i. a’ haladás pergőz. A’ mit az ember hajdanában sok időre, és sok fáradsággal nyerhetett meg, azt most minden nehézség nélkül megnyeri, kiviszi. Egykor az ifjú minden kereskedést, minden számítást félre tevén, egyedül szíve’ sugallatát követte , legalább is fél évig járt a’ leányhoz lelkületét kilesni, aztán vérengző csatákba ment, — mert akkor a’ férfi’ érdeme és dicsősége a’ harczi vitézségben állott — hogy méltó legyen a’ leányhoz, és méltó a' nemes család’ körébe , — ’s ők kimondhatlanul boldogok voltak, megbecsülték egymást, természetes , a’ mihez fáradtsággal jutunk, azt megbecsüljük. De most más idők vannak, a’ nagy szorongatások között egy évig nehéz várni a’ leányra , sem életét csatákban nem koczkáztathatja, hogy keresztes vitéz lehessen , mert háború nincs, tollal harczolnak a’ mai napokban, — az irodalom’ háborújában sem nyerhet keresztet , legfeljebb megkeresztezik, a’ politikai pálya egyedül, hol aranygyapjas vitéz , több apró és nagyobb keresztes rend hőse lehet — ez,’s a’tudomány — de nem mindig a’ positiv, hanem a’ saloni tudomány, művészet , és pénz , teszi az embert nagy emberré , nagygyá, érdekessé. A’ saloni tudomány , felületesség, külső simaság, charlataneria ; mások műveltségnek nevezik. Az arszlán belép a’ salonba, természetes járását, és arczkifejezését leveti, a’ helyett művészi, erőltetett, színit vesz fel; — a’ kalaptól lenyomott párisién hajfodrát ismét felegyengeti, bókol, hajlong, ’s néha kezet is csókol, mozaik színű selyem kendőjét, mellyben egy illat, de miilyen illat’ kivonata van elöntve, kiveszi, ’s a’levegőt elárasztja illatos gőzével. A’dámák’ körében megáll, mosolyogva néz , minden mozdulatra vagy intésre, sőt szemjárásra is figyel , hogy azonnal szolgálhasson, beszél — a’ saloni hangon, mellyet tónusnak neveznek, mellyből egy félhang alkalmas helyén boldogít, és egy elmaradt pausa — örökre sülyeszt. Hány tánczra van az utolsó divatruha szedve, hány rózsa rátűzve, mellyik grófné kezdte , hol csinálták,— ez a’ különös üdvözlés utáni beszéd’ tárgya. Aztán a’ művészekről (zongorás , énekes ’stb.), mellynél muzsikai jártasságot kell kifejteni, t. i. kitől van ezen opera, mellyik benne a’ legszebb ária, ki énekli Európában legjobban. A’ hangjegyeket nem szükség ismerni. Aztán jőnek a’ napi események, a’ szomorúakat szivrehatólag, csaknem könnyezve kell előadni, a’ vígakat pedig könnyű fresco kedélylyel és tréfával, végre színház, a’ darab és játszó’ megítélése , a’ szerző’ Charaktere és élettörténete. — Ezeket végezvén, bele jőnek a politikába és irodalomba, isten ments meg a’ visszaemlékezéstől, ne hogy még le is írjam. Az érintett arszlán a’ dámák’ pártfogása alatt a’ legjobb állapotba jő , nincs társaság, mellybe meg nem hínált, — és kopogtasson valamelly háznál, szívesen adják neki a’ leányt, mert ő igen művelt finom ember (csak azt nem tudja, Magyarország hány megyére van felosztva), sőt ha semmié sincs is , kipótolja a’ nagy világi jártasság, széles ismeretség , a’ nagy tekintet, és gentelmani modor. Az egyenes tiszta lelkű mezei ur, ki olvas, tanul és dolgozik, de nincs fény mázos topánya, fényes kesztyűje, de van fényes ezüstje aranyja, nem tud máskép állani és beszélni, mint az egyszerű anyatermészet őt tanitá , nem tud anekdotázni, de tudja a’ világ’ történetét , nem ismeri az utolsó divatot, de ismeri a’ természettant — ’s mégis mint műveletlen (paraszt*) ember háttérbe szorul!! ’stb. Egy másik finom arszlán megnéz egy ajánlott leányt, — szive megdöbben, nézi ’s még szebbnek találja; a’ leány mosolyog, a’ férfi’ érzelmei szelídülnek, ’s ellágyulva indulata’ forró tengerében , csak azt mondhatja: ,,jaj be szép !“ Kevés perczek után ismét magához térvén, elhatározva kiált fel: „ez az enyém!“ A’ férfi kijelenti komoly szándékát, szerényen jegyzi meg, Európának nagyobb részét hányszor járta be, mennyit látott és tapasztalt, mi hivatala és czime, mennyi művészetben jártas ’stb. , minden ismerkedés nélkül a’ leányt egyenesen megkéri. Hajdan elég volt egy tudomány, egy hivatal, vagy semmi hivatal, hogy a’ férj nőjét becsületesen eltartsa, most a’ tudományok és művészet’ akadémiáját fejében hordja, még sincs kenyere, kénytelen megházasodni, mint utolsó védhelye ’s felesége jövedelmére támaszkodni. A’ kisasszony , ha elég szépnek és csinosnak tartja az arszlánt, kevés fontolgatás után jelen boldogságát kész feláldozni a’ jövendő bizonytalan szép életért, persze fogalma sincs a’ házassági savanyú képekről, azt hiszi, hogy mihelyt férjhez megy, már boldog, (mert agg szűznek maradni valami borzasztó állapot, kivált midőn fiatalabb testvérei már, és játszó barátnéi mind férjhez mentek), egész életét koczkáztatva, kezet nyújt az arszlánnak, a’ nélkül, hogy lelkét is ismerné, csakhogy asszony lehessen. De hiában, a’ haladás’ világában haladni kell. *) A’ falusi urak a’ saloni hangon parasztnak neveztetnek. 644