Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-05-23 / 41. szám
Megjelenik minden héten kétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. — Külföldre csak a’ bécsi k. főpostánál. Kolozsvárott t. Méhes urnál. Ára félévre, helyben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Helyben, évnegyedenként 2 ft. 30 kr. — Kiadó hivatal: Uri-utcza, Trattner Károlyi ház’ 2-dik udvara’ 2-dik emelet. J ÉáfiL ff REGELO PESTI DIVATLAP. Kiadja és szerkeszti Garay János. 41. sz. Csötörtök, május 33-án 1§M.) / 6. ev. SZERELEM ÉS HÁZASSÁG. Elmefuttatás. (Vége.) Átmegyek beszédein’ másik tárgyára , melly az elsőből természetesen következik , — a’ szerelem házasságot igényel, a’ házasság szerelmet követel — egyik a’ másikat óhajtja. A’ szerelem és házasság között csak egy lépés van, az élet’ legnevezetesebb lépése, melly virágos kertbe, vagy sivatag pusztába vezet, azért fél e’ nagy lépéstől minden gondolkodó. Félnek e’ lépéstől az írástudók és bölcsek , vigyázva, óvakodva teszik meg , ’s ép ezek botlanak vagy esnek el legtöbbnyire... A’ természet, a’ polgári rendtartás ösztönöz e’lépésre , a’ tapasztalás, a’ sok szomorú példa ijeszt, — ’s ezért van annyi sok nőtelen ember. Egyik igy szól: „én nem házasodhatom , mert koldus vagyok, elég, ha én magam nyomorgok, minek még mást is bele vinni, én magam csak elleszek valahogy, de harmad negyedmagammal mit csinálok?“ Te szegény ember mit csinálsz! Épen azért, mivel nem volna hova és mire támaszkodni, egyedül a’ munkában, a’ szorgalomban keresnéd élelmed , — igy persze magad kínlódol, holott összetett váltakkal tán többre mennél, egymást vigasztalva és buzdítva könnyebben tűrnéd az élet’ terhét. Vagy a’ házasság kizárólag csupán csak a’ gazdagok’intézete ? De hagyján, te becsületes ember vagy. A másik így szól : „én nem házasodom, mert, természetem kiállhatatlan, — másodszor nem vagyok ura szenvedélyeimnek , indulatimat nem tudom zabolázni , hirtelen haragomban mindketten szerencsétlenek lennénk, ezt pedig nem akarom, sem azt, hogy egy ártatlan szenvedjen oldalam mellett“ —eltam bene , noha egy szelíd nő egészen megváltoztatja a’ legdurvább embert is. De jól van, ember vagy. A’ harmadik igy szól : „Én megházasodni? én? tán megbolondultam ! majd én nyűgöt veszek magamra, mikor szabad nyakam még a’ nyakravalót sem szenvedi meg, nem hogy a’ házasság’ jármát tegyem rá. Aztán a’ sok házi gond, a’ sok gyermekrivás, azok’ nevelése, a’ sok költség, ha szép az asszony — a’ lelki nyugtalanság, a’szerelemféltés , gyanusitgatás , veszekedés — az ostoba gondolat megházasodni ? egy mellé magát lekötni halálig, midőn igy gond nélkül válogatva kedvem szerint élhetek.“ — Ember vagy — de miilyen?... A’ házasság eddig a’ szív’ intézete volt, de mióta ide is belevágott a’ politika , biztositó intézet a’ nyomorúság ellen és zavaros idők elleni kármentesités lett. Nem egy házasság történik, hol a’ szív kérdésbe sem jó, csupán csak a’ születés, rang és pénz , — mindez aztán persze feltételezi a’ jó nevelést, a’ jó szivet, ’s igy a’ jövendő boldog házi életet! Egy hires nemzetségi fiatal ember, minden jószágát nagykorúsága előtt egy évvel, szépen elhegedűltette, ’s most rémítő adósságban sinlődik— messze a’ fővárostól megkér egy dúsgazdag de öreg leányt, hogy a’ pogányok’ üldözését kikerülje — a’ leány két kézzel megy hozzá, nehogy leányok’ anyja maradjon; ott a’ házasság menedékhely a’ hitelezők ellen, itt a’szégyen és előítélet ellen. Soha sem hallotta egyik a’ másik’