Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)

1844-10-06 / 14. szám

t mondott neki; ebben nem volt ugyan köszönet, de azt még a mai világban is elég újságról mondhatni el. Ezek szerint tehát a kígyó, vagyis sátán volt az első újdonságiró e gyászos világban, s azért mondják még napjainkban is, hogy ördöge van az ujdonságirónak, mert különben nem juthatna minden eseménynek nyomába. És ugyan ki tagadhatná , hogy az ujdonságiró még most is sokban hasonlít érdemes őséhez, a paradicsomi kígyóhoz? A kígyó okos, ravasz, sima, csúszik és mérges falánkkal bír; az ujdonságiró ész nélkül szinte nem sokra mehet, s ravasznak is kell lennie, ha mindazon akadályokat le akarja küzdeni, mellyek hatályos működése elébe tornyosulnak; de a simaságot sem nélkülözheti, ha durvának nem kíván tartatni , ha pedig falánkja nincs szavainak, úgy bizonyosan olvasatlanul maradnak. Ami végre a csúszást illeti, az nem szép ugyan, de mégis szükséges, ha az ujdonságiró tárgyakat akar lelni, mikkel a hasábokat múlhatlanul be kell töltenie. Ez az ujdonságirás első eredete, s ebből láthatjuk, hogy a pletyka olly régi, mint maga a keresztyén világ. Mikép fejlett ki e nemes mesterség mostani tetőpontjáig , azt nem akarjuk századról századra fejtegetni, mert úgy nem hasábokat, könyveket kellene betűkkel megnépesitnünk, s azért csak a mostani ujdonságiróról szólunk, mikép az teljes virágzásában diszlik. A mostani ügyes ujdonságiró, s ki ne tartaná magát annak igen mozgékony ember, s mindenütt jelen van, hol valamit látni, vagy hallani lehet, mert ő csak abból él, mit mások beszélnek és tesznek, miből ellenségei rendesen azt szeretik következtetni, hogy maga nem igen biz olly testi s szellemi tehetségekkel, miknél fogva valami helyeset tehetne vagy talpraesettet mondhatna; azonban nagy szellemek keveset gondolnak illy haszontalan rágalmakkal, s büszke öntudatban nyújtnak maguknak kárpótlást. Mivel pedig az ujdonságíró nem rirkanthatja halhatlan műveit csupán saját becses személyének mulattatására , tehát mindenkor valamelly hírlaphoz csatlakozik — ötödik keréknek. Ezen megjegyzést ne méltóztassék a tisztelt olvasó a szokott balértelem szerint magyarázni, mert valamint a szekér elakadna, ha ötödik kereke nem volna a saraglyában, midőn véletlenül kereke törik, úgy a hírlapok is ugyancsak megakadnának, ha mindig saraglyájukban nem czipelnék az újdonságírót, kinek szavait annyira szeretik országszerte hallgatni, hogy kellemességével egyedül csak az ebédre hivó déli harangszó vetélkedik, sőt vannak, kik egyenesen azt állítják, mikép több házban tapasztalák már, hogy a leves már asztalon állott a hírlap megérkeztekor, s a tensőr és nagyságos asszony mégis csak akkor nyúltak kanálhoz, miután az újdonságokat elolvasták, melly eseményt ,,Magyarországban“ méltán legnagyobb csodák közé számíthatni, főkép, ha hitelesen be lehetne bizonyítani , mikép a kérdéses esetekben a leves nem volt olly rendkívül forró, hogy nem lehetett volna az újdonságok elolvasása előtt is megenni, miben azonban mi kissé kételkedni bátorkodunk. Tehát tisztelet böcsület az újdonságírónak, mert nélküle még csak azt sem tudhatná meg a nagyérdemű közönség, hogy Wurstlberger Alfred úr és Leberknödl Atanázia leányasszony házasságra keltek, vagy Galagonya herczegnő Koko nevű szeretetreméltó majmának gyomra ismét helyreállott. De legyen már most szabad az illy érdemes újdonság írónak működési modorát és körét, melly olly pompás derűvel törekszik a honnak borúját nagyobbitni, akarók mondani , eloszlatni, kissé körülményesebben leírni. Az ujdonságiró igen szeretetreméltó ember, s azért minden műveltebb körökben szívesen láttatik, honnan nem szokás az embereket kirudalni. Egyébiránt ő egészen csak hivatásának él, s minden örömeit legnagyobb készséggel áldozza föl, csakhogy e nagyszerű hivatásnak tökéletesen megfelelhessen. Ha éjfélkor a harangokat félreverik, ő azonnal fölugrik ágyából, s gyorsan a vész színhelyére fut. Talán oltani segít ? Azt tehetné ugyan, ha saját munkáit nem sajnálná lángokba röpitni, így azonban neki egészen más dolga van. Ő pontosan leírja , mellyik vizipuska jelent meg leggyorsabban, hány embert vertek meg ez alkalommal, s hányan kaptak náthát a nyirkos éjféli levegő miatt, minek országszerte eszközlendő kihirdetése rendkívül előmozdítja a két magyar haza gyors haladását a nemzetiség ösvényén. Ezen éji megzavartatás daczára már jókor reggel utczán van az ujdonságíó, s megberotváltatja magát, mert borbélyműhelyekben még az olly tényeket is tudják, melylyek soha nem történtek meg, s igy gyakran azután az ujdonságíró is ugyancsak megberotválja az olvasókat. Onnan kimegy , megy, megáll s végig néz az utczán, mire azonnal legalább is húsz ember környezi őt, kérdő tekintetet függesztve egymásra, hogy ugyan mi történt ? Ő gondosan figyel, nem hall-e valamit, és sóhajtva távozik, mert olly kevés használhatót hallott, mintha valamelly ólmos botos gyűlésben lett volna, azaz : — semmit. Amott két kutya megáll s mérges szemeket vet egymásra, az ujdonságiró is megáll s várakozásteljes tekintettel figyel rájuk, mert hiszi, hogy az egyik vagy másik gazdája megveri majd az egyiket, ha összemarakodnak, mi alkalmat nyújtana az állatkínzás ellen fölszólalásra , mi most nagy divatban van, miután hazánkban az emberek ügyeit már tökéletesen tisztába hoztuk , és azok irányában minden önkényt, elnyomást s kínzást szerencsésen megszüntettünk. Ámde vérmes reményében csalatkozik, mert a két kutya gyakran fordult meg gazdájával kávéházakban, s így a politikában is annyi jártasságot szerzettek maguknak, hogy jól tudják, mikép most már nem szokás marakodni, hanem csak távolból farkasszemet nézni az ellenséggel, kissé morogni , kissé fogat vicsorgatni, s azután, béke jeléül, farkcsóválva tovább állani. Ő tehát szomorúan távozik s megbotlik , és — ennek nagyon megörül, mert érdekes újdonságul megemlítheti, hogy x... utczában a kövezet rész, mit a lakosság eddig még nem tudott, mert más közönséges ember nem szokott annyiszor megbotlani, mint az újdonságíró különösen, s az újságíró általánosan. Távolabb egy kocsis vágtatva hajt, de senkit nem gázol el; ez azonban nem baj, mert eszmetársulat útján legalább a bérkocsisok zsarolásait lehet megróni. Ha pedig elgázol valakit, az újdonságíró hamar följegyzi a számát, s föladja a hatóságnak ? Nem , hírlapba írja , hogy Czin-