Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-07-10 / 15. szám

Bul egy vonás az ember jellemében a hiúság; a csekély jó mellett mit neki köszönhetni, vajmi nagy sereg bajt okozott az emberiségnek. Hiúságnak nevezik gyakorta azon önbecsérzetet is, melly szellemi vagy testi műveltség s ügyesség eredménye szokott lenni; — de hogy ez ártalmat­lan, sőt hasznos is, a­mennyiben tudniillik ösztön a nemesebb lelkeknek ön­erejük által a tömegen felülemelkedve kitűnni, igen könnyen átlátható. Mert hiába­ akármit beszéljenek is bölcseink, az erkölcsiség s a jónak önzés­­telen szeretete felöl, a becsület-és dicsvágy lesz örökké termő földje, éltető melege a nemes lettek virágainak. A tulajdonképeni hiúság ábránd, mellyet a mások feletti képzelt elő­nyök s felsőbbség szokott szülni, s a mint ezen képzelt előnyök alapja ezer­féle lehet, úgy a hiúság is; — ez születésére, az gazdagságára, egyik rang­jára, másik hivatalára, más megint szépségére sat. építi azt. Álljon itt né­hány szó a születési gőgről, vagy hiúságról. Nálunk magyaroknál a születés nagy szerepet játszik ; — a „jó házból, jó családból való“ s ehhez hasonló jelentéktelen szójárások gyakran, megfor­dulnak kivált hölgyeink gyöngéd ajkain, s ellene mint sok más ártatlan ki­fejezések ellen — semmi kifogásunk sem volna, ha olly értelemben vétet­nék , miszerint azon bizonyos jó házból való egyénnek családja ollyan, hogy neki jó nevelést adhatott s adott is — mivel mi is, legmélyebb meggyőződé­sünknél fogva, a nevelést tartjuk egyedül azon bűvös talizmánnak, melly 15- szám. k­­­ H Nyárhó 10-kén. NÉHÁNY SZÓ A SZÜLETÉSI GŐGRŐL Nőknek beszélek , egyszerűen , hogy megértsenek-

Next