Pesti Divatlap, 1846. július-december (27-52. szám)
1846-07-04 / 27. szám
A MAGYAR NŐNEM HIVATÁSA. X. NEMZETI NŐNEVELŐINTÉZET. Ki a magyar nőnem hivatásáról itt eddigi czikkeimet figyelemmel olvasd, gyaníthatja , melly szellemű nőnevelőintézetet kívánok én magyar növendékeink számára, a mostani nőnevelő-vagy inkább nőronló-, nőkorcsitóintézetek helyett, mellyekben magyar leánykáink megfosztatnak nemzetiségüktől, anyanyelvűket idegennel cserélik föl, nemzeti jellemükből kivetkőztetnek, meg nem ismertetett, vagy roszsziliben feltüntetett hazájukat csak gyűlölni tanulják, hol a szív képezésére semmi gond nem fordíttatik, s az elmét is csak felületesen művelik, hol egyszerű erkölcsök helyett a divatkórság, hiú kaczérság mérgét már jókor magába szívja a növendék, s mikor innét az életbe lép — hacsak önállósága, vagy valami különös véletlen meg nem őrzi a szív tisztaságát —, kárára van a háznak, melly tagjai közé számítja, kárára van a hazának, mellynek levegőjét olly méltatlanul szívja. Véleményem szerint egy, minden tekintetben kielégítő, czél-és korszerű nemzeti nőnevelőintézet lényeges alkotórészei, szükséges föltételei, elmaradhatlan kellékei röviden a következők: 1. Az intézet minden tanítója s főkép vezetője született magyar legyen, ki nemzeti nyelvét tudományosan is érti, ki hazáját lelkesen szereti s ennek állapotát, viszonyait igen jól ismeri, ki a társasélet, tudomány és művészet lényeges alapjául a nemzetiséget tekinti, ki a nők körébe vágó elméleti és gyakorlati ismeretekkel gyöngéd és szelíd bánásmóddal bir, és ki a honszerelmet és tiszta erkölcsiséget a leánykák fogékony sziveibe oltani, nem csak képességgel, de akarattal is bir. 2. A magyar nőnövendék főtartulmányai a tudományokból: a) Magyar nyelvtan , különösen a helyesírás és szókötési szabályok, a magyar nyelv története. b) Könnyű módszerei s magyar nyelven előadott számtan, c) Hazai történet és