Pesti Divatlap, 1846. július-december (27-52. szám)
1846-09-26 / 39. szám
II. Másnap korán reggel egy inas a kastélyból levelet hoza. Az udvarmester hálát s egy kürmüczi aranyat küldött Berta grófnő felüdüléséért. — E bánásmódon felindulva, papírba takarám tüstént a pénzt, s egy,az érdeklett gyöngédtelenséget keményen megrovó levél kíséretében, a grófnak visszaküldém. Pogygyászom összeszedtem; sietek elhagyni e tájt, mellyet isten annyira megáldott, de melly az emberek által temetővé alacsonyittatott. Nem messze haladtam ; a különös csend újólag feltűnt mindenfelé. Puszta volt minden, mint tegnap. Mi lehet ennek oka? hisz a kisasszony él s a szerencsétlen földműveseknek nem kell halálát gyászolniok! Egy velem szemközt jövő földműves tudata a némaság valódi okát, hogy t. i. a méltóságos kisasszony felüdülése ünneplésére, öt napon keresztül minden munka szorosan tiltatik. Kettőzött sietéssel igyekvem e légkört minél előbb elhagyni. Két évvel később foglalatossági történetből újólag e völgybe vezettek. A korcsmáros ez idő alatt sokkal szárazabb és embergyűlölőbb lett. — Oh,édes orvos úr,— sóhajta görcsösen szorítva kezemet — ha ön két évvel ezelőtt, isten nevében a méltóságos kisasszonyt örökre aludni hagyta volna : mi szegény emberek, ennek hálára volnánk kötelezve. Berta azon idő óta tízszerte gonoszabb, mint az előtt; vadabban dúl völgyeinkben, mint valaha ősei. És, isten őrizze a jámbort kegyelmesen, ha majd az öreg gróf szemeit lehunyja, s a kisasszony korlátlan birtokos leend! Vigasztalám a buslakodót s csakhamar ismét útnak indulok. Mig kocsim lassan előrehaladt, magam gyalog sétáltam a kies tájon keresztül, s itt-ott felettébb kellemes tanyákra bukkan- 115 (Vége.) HAUTE-VOLÉE.